Heti könyvajánló - John Green: Csillagainkban a hiba

John Green: Csillagainkban a hiba, Gabo, 2013

Sokat gondolkoztam azon, hogyan posztolhatnék Nektek gyakrabban, hiszen "a ma írtam öt oldalt a regényből", "ma meg tízet", "ma nagyon megizzadtam zumbán", "ma meg kevésbé", "ma dugó volt, amikor Emmát úszóedzésre vittük", "ma üres volt a város, amikor edzésről hoztuk el", "ma jól sikerült a főzés", "ma kicsit ügyetlenebbül", lássuk be, nem olyan érdekfeszítő bejegyzések.

De könyveket ajánlhatok heti rendszerességgel, és ezt meg is teszem, mert én is mindig roppant hálás vagyok egy-egy jó ajánlásért.

Az év első könyve egy olyan szívszorító történet lesz, melyet Sugár Judit javasolt nekem elolvasásra a Pagonyban, amikor mondtam, hogy magamnak is vinnék valamit a lányok könyvein kívül. Ezúton is köszönöm neki az ajánlást.

A kötet már külsőre is megragadott: a fekete gerinc, a csillagpacás borító, a vagány tipográfia, a rejtelmes domborlakk, nagyon kellemes összhatást eredményeztek.

A témától kicsit ugyan tartottam, mert a családban a rák fogalma sajnos nem teljesen ismeretlen, de annyira szép mondatokkal indult a könyv, hogy nem halogathattam sokáig az olvasást. Azonnal felfaltam a kötetet. Fájdalmas hasonlattal élve, olyan gyorsan, ahogyan a betegség nyeli el a legyöngült testet.

A fordítás és a szerkesztés kitűnő, nyomdahibák nincsenek, a szövegkép kellemes, a papír lehetne talán picit jobb minőségű, de ezzel együtt is igazi könyvészeti remekműről van szó.

A mondatok tökéletesen megmunkáltak, mint egy-egy Baricco-részlet, vagy Saramago-morzsa, nem csoda, hogy az ember újra és újra átöblögeti velük a tudatát, és többször is megkóstolja a szavakat, gondolatokat.

De nem csak a fantasztikus kimunkáltság ragadott meg a könyvben, hanem a humor. Hihetetlen volt látni azt a kegyetlen bátorságot, amellyel John Green a rákról beszél. Nem szemlesütve, nem mellébeszélve, nem szépelegve, hanem felszabadító őszinteséggel és gyógyító humorral.

Nehéz ez után bármilyen könyvet is olvasni, nem csak a téma, de a színvonal miatt is. A kötet pedig elkerülhetetlenül felkerül a kedvencek polcára: a szoba falán és a szív mélyén is.

---Linkek:

A kötetből film is készül:

http://www.youtube.com/watch?v=9ItBvH5J6ss

John Green honlapja, rajta vicces videoblogposztokkal:

http://johngreenbooks.com/

A könyv magyar kiadójának oldala:

http://www.gabo.hu/hu/

Mit sportol az író?

Hogy mit sportol az író, arra igen könnyű a válasz. Hát zumbázik! Főként, ha az az író nő, és amúgy is nagyon szeret táncolni. Ez a sport számomra szerelem volt első mozdulatra. A latin és egyéb nemzetközi táncokat kardio-fitnessz elemekkel ötvöző mozgássor elbűvöli a testet, lelket. 

Pörgős, fülbemászó zenékre táncolva sportolni, egy remek társaságban szinte nem is sport, az ember úgy izzad meg, hogy egyáltalán nem is kínlódik. 

Sok író választ magának valami rendszeres mozgásformát, akkor ha elkezd regényeket írni. Patrick Ness, Murakami és sokan mások például futnak, hogy bírják a rengeteg gépeléssel együtt járó sok ücsörgést. Mivel a Madárasszony megírása után rájöttem, hogy mennyire szeretek regényt írni, viszont az irodalmi berkekben ennek folyományaként emlegetett nagy feneket nem szeretném megszerezni, ezért én is elkezdtem mozogni. Meg amúgy is. Ha már versenyúszó a lányom, akkor nekem is illik naponta sportolnom valamennyit.

Nálam a zumba lett az a szívet, lelket melengető vidám mozgás, amely mindig mosolyt csal arcomra, tökéletesen kikapcsol, és annyi energiával tölt fel, amennyi a munkámhoz és ahhoz szükséges, hogy a családomnak a legtöbb szeretet tudjam adni. Egyszer próbáljátok ki Ti is, megéri!

http://goldance.hu/tancoktatas/zumba_fitness-c153.html

http://www.zumbafitnessbudapest.hu/