Készülőben: Seprűsrác meséi

Fantasztikus élmény volt testközelből látni, hogyan alakulnak a Seprűsrác meséinek a képei, hiszen Gyöngyösi Adrienn mellett írok mostanában. Március óta ugyanis közös műteremben műalkotunk.

A képek elkészültek, és már Pintér Józsefnél vannak, hogy a betűk és sorok is elnyerjék végleges formájukat. Aztán pedig irány a nyomda, hogy a Könyvfesztiválra tervezett bemutatóra a könyvet kézbe lehessen venni.

Emma lányom két kedvenc képét teszem most fel ide. Ez a mese egy olyan birodalomról szól, ahol a szavakat fegyverként használják az ott élő emberek (akárcsak a mi világunkban). Egy ilyen szópárbajban, az egyik szóvitéz majdnem elpusztítja egyetlen mondataival az egyik vándort, de aztán minden jóra fordul. Annyira, hogy még egy szerelmi szál is lesz a történetben.

Adri most is nagyon kitett magáért: a képek szívhez szólóak, líraiak, és nagyon-nagyon humorosak (ez a betűkard egyenesen zseniális ötlet). És fantasztikus színekben pompáznak: szinte mindegyik képen felbukkan a mályva, a rózsaszín, a lila egy-egy éteri árnyalata, vagy a sárga néhány mustáros vagy derűs okkerváltozata, melyektől ez embernek azonnal jó kedve lesz.

Most lesz: az Illusztrátor Pajtások kiállítása a Fonóban

2012. március 22-én este 7 órára mindenkit sok szeretettel hívok az Illusztrátor Pajtások legújabb kiállítására a Fonóba, amelynek ezúttal a zene és a zenészek a témája, és amelyet én fogok megnyitni.

A kiállításon sokféle izgalmas kép bukkan fel, a pajtásokra jellemző sokszínűséggel és vidámsággal. Egyikük kiváltképp közel áll hozzám, Holló Anna illusztrálta ugyanis a Gréta garbója című verses kötetem. Amit ő a tussal művel, az szinte már költészet, az ő esetében egy igazi képíróval van dolgunk.

De láthatóak lesznek misztikusan érzékeny árnyképek Makhult Gabitól, akinek nemrég jelent meg a Lackfi János szövegéhez készült képes könyve, a Karácsonyi vándorok.

Vagy Schall Eszter vidám rajzai, akinek nevét tavaly ismerhettük meg egy varázslatos lapozó kapcsán. Ez a könyv a Baba bab volt, melyet Nyulász Péter írt, és Eszter illusztrált.

Kiállít még Ligeti Miki is, akinek Miku Design nevű műhelyében izgalmas használati tárgyak készülnek, rajzműhelyében pedig tavaly készült el egy mesekönyv, az Abraka cirip furfangjai színes és vidám képi anyaga.

Megcsodálhatjuk ezenkívül Pap Kata képeit is, akinek tavaly látott napvilágot egy nagyon különleges illusztrációs anyaga a Mildi meséihez. ifj. Gál Mózes rég elfeledett, álomszerű története, ugyanis ekkor jelent meg újra, Kata fantasztikus képeivel életre keltve.

De itt lesz még képeivel az Április és az úttekerők mesekönyvből ismert Kasza Julianna is, Varró Dani Szívdesszertjének illusztrátora, Rácz Nóra, akinek idén a Pagonynál jelenik meg mesekönyve, Molnár Olga, akit a Pont, görbe, egyenes könyvéről ismerhetünk, és még sok-sok nagyon érdekes és eredeti vizuális ötleteket felvonultató illusztrátorszemélyiség.

Gyertek, gyertek, jó lesz nagyon!

Képek a Nizzai kavics-díjátadóról

Készülőben: Seprűsrác meséi

A Könyvfesztiválra, vagyis április végére lesz kézbe vehető a Rufusz Rafaeles sorozat harmadik része.

Gyöngyösi Adrienn gőzerővel dolgozik a színes és vicces képeken, amelyek által fantasztikusan életre kelnek ezek a rosszalkodós mesék. (A vicces a dologban az, hogy most egy műteremben dolgozunk, és pont Adrienn mellett ülök. Így azt is láthatom, milyen, amikor éppen a Seprűsrác újabb képeit álmodja meg.)

Seprűsrác végleges figurája végül ilyen lett: egy vagány, laza, színes hajpántos, rasztahajú fiú néz ránk a képekről a napszemüvege mögül.

A borító pedig szintén végleges formát öltött. Ahogy láthatjátok, Adrienn egy ici-pici tipográfiai változtatást eszközölt a címben, amely szerintem tökéletesen illik Seprűsrác modern és eleven karakteréhez.

Hogyan került tengelic a Madárasszony című regénybe?

A hétvégén Balázs szokásához híven széthúzta a kertben felállított hálót.

Két nap alatt 100 madarat sikerült fognia, és meggyűrűznie, ami közül persze igen sok volt a gyakorinak mondható szén- és kékcinke (hogy a kékcinke micsoda kéket bír kikeverni a tollaihoz, fantasztikus), de akadt egy-két ritkább madár is.

A brutális csőrszerkezettel ellátott két meggyvágó is nagy örömet okozott a családnak (Balázs egy papírlapot tett a szájához, hogy illusztrálja nekünk, milyen éles a csőre, de hát a meggyvágó hülye volt ráharapni egy íztelen, szagtalan papírra, így kénytelenek voltunk elhinni neki, hogy tényleg képes elvágni a csőrével akár egy meggy magját is).

De a legszebb madár ezúttal a tengelic volt, amely piros-sárga tollazatával egy igazi mesemadár, Léna is hosszan gyönyörködött benne.

A tengelic nekem is nagy kedvencem, imádom a színes madarakat, akik a divat színeit kreatív virtuozitással használják tollruhájuk megtervezésekor, ezért nem meglepő, ha egy fejezetet ez a madár is kapott a Madárasszony című, megjelenés előtt álló, felnőtt regényemben.