Könyvbemutató: november 30. 16 óra, Akvárium

Legelőször is sok szeretettel hívok mindenkit az Egy marék buborék című könyvem bemutatójára.

Mikor? november 30-án 16 órakor. 

Hol? Az Akváriumban, ingyenes belépéssel.

Kivel? Farkasházi Rékával és zenekarával, akik egy-két verset csodálatos dallá álmodtak, Szulyovszky Sarolta illusztrátorral, aki egyenesen Olaszországból érkezik ide, hogy meséljen a képekről, és dedikálhasson Nektek, Balázs Eszterrel, a Kolibri Kiadó főszerkesztőjével, aki beszélget  majd Sárival és velem a könyv létrejöttéről, melynek megszületésekor ő is sokat bábáskodott.

Gyertek, jó lesz! 

Addig is pár kép a könyvről, ami szerintem varázslatosan néz ki.

Megjött a nyomdából a könyv, és már kapható a boltokban! És bizony gyönyörű lett!

A buborékok, amelyeket a borítón lévő kislány fúj, kaptak egy kis formalakkot, hogy igazi buboréknak tűnjenek.

A belső oldalak 170 grammos, vastag papírra lettek nyomva, melyek szépen visszaadják a színeket, és gyönyörű tartást adnak az oldalaknak. Szulyovszky Sarolta képei egyszerűen fantasztikusak rajta.

Itt meg én kukucskálok ki nagyon boldogan könyv mögül, mert annyira örülök, hogy ilyen szép lett.

Egy marék buborék: a nyomdában jártunk

Így néz ki néhány ív a könyvből és a borító.

A színek nem biztos, hogy teljesen pontosak, hiszen itt a borítót és a belsőket egy képre fotóztuk, gépindításkor pedig külön lettek beállítva a színeik. De talán azért sejteni lehet, hogy milyen csodákat láttunk a nyomdában a könyvből.

Itt a rasztereket vizsgálják lupéval. Bár szerintem ezek a nyomdászok annyira profik, hogy már nagyítóra sem lenne szükségük.

Egy ív, még a versek nélkül. Egyszerűen fantasztikus látvány volt.

És a borító: egy összehasonlítási alappal, és a frissen nyomtatott verzióval.

A szakértő is megvizsgálja a borítót, én meg csak figyelem, hogy mit figyel.

Ezen a gépsoron jött ki a borító, és az előzék. Egy-egy kis oszlop egy-egy fémhengert és színt rejt. Mindegyiken átmegy a papír, hogy végül összeálljon a különféle színekből a kép.

A belső ívek egy picit nagyobb gépen futottak át.

És a végeredmény: a még vágatlan, de varázslatosan szép nyomdaívek. 

Már alig várom, hogy kézbe vehessem a könyvet, aminek a szépségére egyszerűen nem találok szavakat.

Madárasszonyhoz képek: Ragadozók és egy sirály

A vörös vércse kis testű ragadozó, és ezen a közeli képen jól láthatjátok, mennyire vörös, tényleg szép pirosas tollai vannak. Nem csak a természet közelében, de a városban is könnyedén megél, egész csapatok fészkelnek (a legnagyobb magyarországi telep) a Parlament tornyain: a szoborfülkék, ablakok, párkányok régóta vonzzák őket az Országház tetejére.

Az egerészölyv viszonylag gyakori ragadozó, rendszeresen láthatjátok őket az autópályák szélén, oszlopokon ücsörögve, az autók által elütött dögökre várva, vagy az út melletti mezőket vizslatva. A képen látható madárnak az a különlegessége, hogy az egyik lába elsorvadt, az ölyv mégis él és virul, vagyis fantasztikusan tehetséges, mert egy lábbal is tud vadászni.

Dankasirályt is gyakran láthattok, leginkább a Duna-parton vagy a Duna-vizén ringatózva, ahol sok példánya át is telel, míg néhány sirály elköltözik a Földközi-tengerhez. Ennek a példánynak az a érdekessége, hogy két gyűrű is található a lábán,  kisebbik fém több információt tartalmaz, a nagyobb, műanyag viszont, messziről is leolvasható távcsővel.

Az utolsó képen pedig egy aprócskának tűnő, de valójában hatalmas parlagi sas látható, melynek állománya különösen veszélyeztetett, ezért EU-s támogatással igyekeznek megóvni a mérgezésektől és áramütésektől Magyarország egyik legnagyobb ragadozó madarát. A felröppenés mozdulata, annyira gyönyörű, hogy azonnal eszembe jutott róla a Valaki jár a fák hegyén című vers Kányádi Sándortól.