Itt írok arról, hogy milyen könyvön dolgozom, milyen könyvet olvasok magamnak vagy a gyerekeimnek, vagy milyen könyvnek az illusztrációit nézegetem.
2011. augusztus 24., szerda
Most írtam: Az égbolt
Az Egy marék buborék című, előkészületben lévő gyerekverses kötetemben található az alábbi vers, amely most a Kincskereső magazinban is meg fog jelenni.
Egy apró szójátékra épül, és a kedvenc helyemmel, az éggel játszik el.
Az égbolt
Szép jó napot, jó napot,
Árulnak-e csillagot?
Elvinnék vagy úgy hatot,
De csak, ha szépen ragyog.
Szükségem van még Holdra,
Rajta halvány űrfoltra,
S úszkáljon, mint egy vidra,
Ha belép az égtóba!
Napból lesz még egy kiló,
Ugye, fénye átható?
Mert, ha csonkán csillogó,
Nem elég jó éjfaló.
Felhőből kell üvegnyi,
Ha be tudja préselni,
Lyukasak, mint egy zokni?
Ilyen minden ködholmi.
Végtelenből vennék még,
Nem sokat egy kevéskét,
Ahhoz legyen elég épp,
Kinyíljon ez a szűk lét.
2011. augusztus 16., kedd
Készülőben: Maja tizenkét babája
2011. augusztus 13., szombat
Most nézegettem: Rimbaud-versek képregényben
2011. augusztus 10., szerda
Készülőben: Folyékony tekintet
A kötet verseiből már megjelent jó pár darab irodalmi folyóiratokban, ide most egy és-beli publikációt linkelek be. A szövegek a természetet vizsgálják: az ember természetét, és a természet emberi oldalát.
Az első kötethez képest mások lettek a szövegek, egyszerre nyersebbek és finomabbak, egyszerre gazdagabbak és szikárabbak, és most talán egy kicsit több is lett bennük a próza, mint a vers.
http://es.hu/finy_petra;a_nyugtalan_halott;2010-03-21.html
Most írtam: A labdázó fény és A költő gyermekkora
Az új gyerekkötet érdekessége, hogy nem prózaversek, hanem formaversek találhatóak benne. Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudnék úgy írni formában, hogy önmagam maradjak, értve ezen a kis nyelvi és képi játékaimat, szellemi csavargásaimat a szövegen belül.
Talán ráleltem a megoldásra: a szövegekben megpróbáltam olyan meseszerű figurákat leírni, akik rejtélyes kedveségükkel közelebb hozhatják a gyerekekhez a versek szeretetét, és közben a felnőttek szívét is megmelengetik.
A kötetet Szulyovszky Sára fogja illusztrálni.
http://egyszervolt.hu/dal/a-kolto-gyermekkora-lackfi.html
http://egyszervolt.hu/dal/a-labdazo-feny.html
2011. augusztus 7., vasárnap
Most olvastam: Szabó Magda: Tündér Lala
Az idei balatoni nyaralás nagy slágere Tündér Lala lett. Először hangosan olvastuk Balázzsal Emmának, aztán annyira behúzott a történet mindekettőnket, hogy külön-külön is elovastuk gyorsan magunkban az egészet.
A mese nyelvi érzékenységétől el vagyok elájulva: lírai, árnyalt, mégis frappáns, és jó dramaturgiájú szöveg.
A könyv ráadásul tele van zseniális találmányokkal, mint pl. a nonvideor és a konvertor, és annyira jól felépített és apró részletekig kitalált tündérvilág tűnik fel benne, ami simán kenterbe veri Harry Pottert.
A végén tehát megkönnyebültem konstatáltam, hogy szépirodalom is lehet populárisan érdekfeszítő anélkül, hogy fájdalmas kompromisszumokat kellene kötnie.
A régi Würtz Ádám által illusztrált könyvet olvastuk a nyaralás alatt, aminek bizonyos képeitől, be kell vallanom, én bizony gyerekként néha viszolyogtam, sőt Aterpatertől és Néma Haltól egyenesen rettegtem.
Emmát annyira nem zavarta a varázslótündér szálkaszakállas, rémisztően öreg arca, csontszerű, szinte hústalan lába és keze, de azért elhatároztam, hogy beszerzem az Európai Kiadó Szegedi Katalin képeivel kiadott szépséges könyvét is.
Szegedi Katalin művészetét egyébként is zseniálisnak tartom, régóta nagy rajongója vagyok. Az Alíz csodaországban vagy a Királylány születik képei különösen megragadtak.
Ráadásul annyira boldog vagyok, mert egy régi álmom teljesült: a Pagonynál közös könyvünk jelenik meg Maja tizenkét babája címmel. De erről majd egy másik bejegyzésben.
Visszatérve Tündér Lalához. Úgy hírlik, új képekkel jelenik meg idén az Európánál. Kíváncsian várom a kötethez készült legújabb illusztrációkat tehát Horváth Mónikától.
Most olvastam:-Patrick Ness: Kés a zajban
A Vivandra kiadó most jól meglepett, illetve nem is. Eddig is tudtam, hogy eredeti, ízlésformáló könyveket adnak ki, melyek feledhetetlen verbális és vizuális kalandra hívnak, de azért most nagyot néztem, illetve olvastam, mert ez a könyv pár nap alatt fogyott, és alig bírtam aludni miatta.
Rémisztő az alaphelyzet: a regény hősei ugyanis hallják egymás gondolatait, amit képpé is válik előttük, és ez kimondottan leterheli a tudatukat, illetve igencsak kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek miatta. Mintha meztelen pszichével mászkálnának a világban. Őrjítő.
De egy szép napon Todd, a könyv főszereplője találkozik a tökéletes csenddel, a szokatlan zajnélkülséggel, és utánajár, hogy mi lehet az. A stancolt borító is látványos, amely úgy néz ki, mintha egy kés átjárta volna könyvet, és milyen szépen illeszkedik a tartalomhoz is. A szövegbe folyatott, képvers-szerű, tipográfiai halmok, melyek a zaj áramlását hivatottak kifejezni, szintén zseniálisak. A szöveg pedig külön csemege volt számomra.
Lackfi János is nagy mestere annak, hogy sajátos megszólási stílusokkal, és egyéni nyelvi réteggekkel árnyalja a karakter személyiségét, amely így sokkal jobban hallhatóvá válik, szinte szó szerint megszólal. Patrick Ness is ezt az írói eszközt használja figuraépítéskor, és mennyire jól. A nyelvi rontások és a gyereknyelvi torzulások naiv világát idéző tévesztések, remekül mutatják be azt a világot, ahol Todd és a szebb élet reményében az új bolygóra érkező telepesek élnek, és ami szebb élet helyett egy idő után csúfabb, és jóval primitívebb életté aljasul. Izgalmas, elgondolkodtató, megrázó könyv, mely “zajos” sikerre számíthat. Mióta elolvastam, azon kaptam magam, hogy azt figyelem, milyen lehet a másik ember zaja, és vajon épp mire gondolhat. Néha sikerül is.
Lehet, hogy engem is megfertőzött zajvírus a könyv olvasása közben? Mindenkinek ajánlom, olvassa el gyorsan, hogy augusztus 31-én, már folytathassa is a második résszel.