Hol ír az író?

Én az a típus vagyok, aki nehezen tud otthon írni. Talán azért is mert nő vagyok, és mindig észreveszek valamit, amit a háztartással kapcsolatban tenni kéne még. És ha az ember állandóan a mosásért rimánkodó ruhák és portalanításért könyörgő polcok sóhajait hallgatja, lássuk be, elég nehéz odafigyelni az írásra. Ezért én gyakran ellátogatok a kedvenc kávéházamba, ahol már annyi szövegem született.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

A Csészényi Kávézót azért szeretem, mert csend van, nyugalom, nincs internet, és igazi békebeli báj jellemző rá. Derű és kedvesség lengi be a helyet. Pont alkalmas arra, hogy prózát írjon az ember. Itt írtam többek között a Librinél megjelent Madárasszony című regényemet. Látjátok, hogy az első képen, milyen név olvasható? Rill Órásdinasztia. Nem véletlen, hogy a regény egyik családját is így hívják, mert azonnal beleszerettem ebbe a névbe.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

De itt írtam meg a Kolibrinél megjelent, Egy Csepp Figyelem Alapítvány felkérésére írt Szárnyak és paták című új mesekönyvemet is. És ezeknél az asztaloknál készül a Pagonynál napvilágot látó Szivárványcirkusz című kis kamasz regényem, és az alakulóban lévő nagy kamasz regényem. Ebben a kávézóban találkoztam Rofusz Kingával és Ágoston Alexandrával, amikor Kinga megmutatta a Vivandránál készülő Szívmadár című mesekönyvem elő képi ötleteit.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

Valahogy bármerre nézek ebben a kávézóban, minden sarokban ücsörög egy mesehős vagy könyvszereplő. Komótosan szürcsölik a különlegesen finom kávéjukat, felnéznek a falra, megcsodálják a kávédaráló gyűjteményt, vagy nagyokat kuncognak a régi, zománcozott táblák feliratain. Mert ők is ugyanolyan jól érzik magukat itt, ahogyan én.

Megjelent a Szárnyak és paták c. könyv

Sok várakozás és készülődés előzte meg ezt a számomra nagyon fontos könyvet, de idén Könyvfesztiválra végre megjelent! Elmondhatatlanul boldog vagyok, mert szerintem a kötet gyönyörű lett Herbszt László grafikáinak köszönhetően. Vagány megjelenésű, mégis érzékeny és kedves. Pont olyan, amilyen a cukorbeteg kisgyerekekhez illik. Ti mit gondoltok?

Fotó: Erdőháti Áron

Fotó: Erdőháti Áron

A könyv elsősorban a gyerekkori diabétesz megértésében segít, de általános meseként is olvasható. Hiszen melyik családban ne fordult volna elő, hogy a szülő úgy érezte, gyermeke olyan helyzetbe került,  legszívesebben szárnyakat adna neki, hogy át tudjon lendülni egy problémán. Velem legalábbis már előfordult hasonló. Ilyenkor talán jól jöhet egy olyan mese, mely a bátorságról szól, és arról, hogy nincsen lehetetlen, csak lehetőségek, ha elég elszántak vagyunk ahhoz, hogy  megküzdjünk értük.

Fotó: Erdőháti Áron

Fotó: Erdőháti Áron

Jó érzés volt látni a könyv sajtótájékoztatóján, és a bemutatóján a Könyvfesztiválon, hogy ennyien az ügy mellé álltak, és segítenek abban, hogy az emberek megtudják, pontosan, mi is az a cukorbetegség. Szellő Istvánnak, Wolf Katinak, Vekerdy Tamásnak, Dr. Madácsy Lászlónak, a Proton Színháznak és Pokorny Liának ezúton is köszönet lelkes segítségért.

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs