Aznap éjjel
A falubeliek egész éjszaka arra panaszkodtak
Azt mondták ez a csend
Ilyen csendet még soha nem hallottak
A fülüket is bántja
Nem beszélve a lelkükről
Egy percet sem tudtak aludni
Pedig aznap éjjel is ugyanolyan szépen csillogtak
A hússzínű mályvák a kertekben
Ragyogásuk retinatépő volt
Az úttest repedései pedig egy finom csipketerítő szélei
Rajtuk a fehér betonbunkók
Mint porcelán puttók kövér bokái
Szóval minden gyönyörű volt
Az elmúlás tökéletes arányban keveredett az élettel
És ők mégsem tudtak aludni
Hacsak nem a furcsa felhő miatt
Amiről a falubelieknek egy oroszlán nélküli sörény jutott az eszébe
Vagy az a különös nyakörv fémtüskékkel
Amitől a kutyák tekintete töredezett lesz
Mint a kőangyalok arca a sírokon