Hol ír az író?

Én az a típus vagyok, aki nehezen tud otthon írni. Talán azért is mert nő vagyok, és mindig észreveszek valamit, amit a háztartással kapcsolatban tenni kéne még. És ha az ember állandóan a mosásért rimánkodó ruhák és portalanításért könyörgő polcok sóhajait hallgatja, lássuk be, elég nehéz odafigyelni az írásra. Ezért én gyakran ellátogatok a kedvenc kávéházamba, ahol már annyi szövegem született.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

A Csészényi Kávézót azért szeretem, mert csend van, nyugalom, nincs internet, és igazi békebeli báj jellemző rá. Derű és kedvesség lengi be a helyet. Pont alkalmas arra, hogy prózát írjon az ember. Itt írtam többek között a Librinél megjelent Madárasszony című regényemet. Látjátok, hogy az első képen, milyen név olvasható? Rill Órásdinasztia. Nem véletlen, hogy a regény egyik családját is így hívják, mert azonnal beleszerettem ebbe a névbe.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

De itt írtam meg a Kolibrinél megjelent, Egy Csepp Figyelem Alapítvány felkérésére írt Szárnyak és paták című új mesekönyvemet is. És ezeknél az asztaloknál készül a Pagonynál napvilágot látó Szivárványcirkusz című kis kamasz regényem, és az alakulóban lévő nagy kamasz regényem. Ebben a kávézóban találkoztam Rofusz Kingával és Ágoston Alexandrával, amikor Kinga megmutatta a Vivandránál készülő Szívmadár című mesekönyvem elő képi ötleteit.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

Valahogy bármerre nézek ebben a kávézóban, minden sarokban ücsörög egy mesehős vagy könyvszereplő. Komótosan szürcsölik a különlegesen finom kávéjukat, felnéznek a falra, megcsodálják a kávédaráló gyűjteményt, vagy nagyokat kuncognak a régi, zománcozott táblák feliratain. Mert ők is ugyanolyan jól érzik magukat itt, ahogyan én.

Madárasszonyhoz képek: Ragadozók és egy sirály

A vörös vércse kis testű ragadozó, és ezen a közeli képen jól láthatjátok, mennyire vörös, tényleg szép pirosas tollai vannak. Nem csak a természet közelében, de a városban is könnyedén megél, egész csapatok fészkelnek (a legnagyobb magyarországi telep) a Parlament tornyain: a szoborfülkék, ablakok, párkányok régóta vonzzák őket az Országház tetejére.

Az egerészölyv viszonylag gyakori ragadozó, rendszeresen láthatjátok őket az autópályák szélén, oszlopokon ücsörögve, az autók által elütött dögökre várva, vagy az út melletti mezőket vizslatva. A képen látható madárnak az a különlegessége, hogy az egyik lába elsorvadt, az ölyv mégis él és virul, vagyis fantasztikusan tehetséges, mert egy lábbal is tud vadászni.

Dankasirályt is gyakran láthattok, leginkább a Duna-parton vagy a Duna-vizén ringatózva, ahol sok példánya át is telel, míg néhány sirály elköltözik a Földközi-tengerhez. Ennek a példánynak az a érdekessége, hogy két gyűrű is található a lábán,  kisebbik fém több információt tartalmaz, a nagyobb, műanyag viszont, messziről is leolvasható távcsővel.

Az utolsó képen pedig egy aprócskának tűnő, de valójában hatalmas parlagi sas látható, melynek állománya különösen veszélyeztetett, ezért EU-s támogatással igyekeznek megóvni a mérgezésektől és áramütésektől Magyarország egyik legnagyobb ragadozó madarát. A felröppenés mozdulata, annyira gyönyörű, hogy azonnal eszembe jutott róla a Valaki jár a fák hegyén című vers Kányádi Sándortól.

Madárasszony a Madarászfutamon

Szeptember utolsó vasárnapján Kiskunlacházára vonatoztam (milyen izgalmas volt végre a sok autózás után, az országnak egy egészen új arcát ismerhettem meg), hogy a mellette fekvő Apajpusztán a Madarászfutamon résztvevő madarászokkal találkozzam, és dedikáljam a Libri Kiadó által felajánlott különdíjat: Madárasszony könyveket.

Nem csak a vonatozás volt nagy élmény, hanem maga a pályaudvar is. Megrögzött szógyűjtőként ámultam az általam viszonylag kevéssé használt, különleges kifejezéseken, melyekből néhányat láthattok mögöttem a falon:).

A 24 órás Madarászfutam egyik szervezője Madarász Boglárka, gyűrűzőnő, aki az Izsáki Madárvártát vezeti gyűrűző férjével, Németh Ákossal. Bogi annyiban hasonlít a Madárasszonyra, hogy imádja a természetet és a madarakat. Viszont Lilivel ellentétben ő még hírből sem hallott rosszkedvről, netán depresszióról: sugárzik a vidámságtól.

 A Libri által felajánlott könyveket a Bringás csapat kapta, akik a teljesítendő feladatot, miszerint a szervezők által behatárolt területet 24 óra alatt úgy járják be, hogy minél több és minél különlegesebb fajokat észleljenek közben, igen kreatívan oldották meg. Míg más gyalogolt, vagy vegyesen autózott (a természetvédelmi terület határáig) és gyalogolt, addig ők vagány lazasággal tekertek végig az egész terepen.

Itt pedig a Terepmadarász Találkozó és Madarászfutam résztvevőit láthatjátok. Sokan dolgoznak a Madártani Egyesületnél, nemzeti parkoknál, állatkertekben, vagy madárvártáknál, menedzselnek uniós madárvédő projekteket. Ami mindannyiukban közös, hogy megszállottan rajonganak a madarakért.

Madárasszonyhoz képek: A spektív

A Madárasszony című regényben többször előfordul, hogy a főszereplő gyűrűző nő, milyen alapfelszereléssel járta az országot, vagy utazott el külföldre. Lilinek a kézi távcső egy olyan tárgy volt, amely az ágya mellett feküdt az éjjeli szekrényen, illetve mindig a nyakában lógott. Olyan természetességgel vitte mindenhová, mint más nő a kézkrémét vagy a púderét.

A madarászokra ez oly annyira jellemző alapkiegészítő, hogy az Izsáki Madárvárta vezetője mesélte,  a kislányának például a "távcső" volt az első szava, hiszen állandóan azt látta az apja kezében.

A legtöbb madarász álló távcsövet, spektívet is magával szokott vinni, amivel egészen messziről is megfigyelheti a madarakat. Egy ilyet láthattok a képen, amint Léna lányom éppen belekukucskál egy tengerparti nyaralás alkalmával.

Amikor egy gyűrűző barátunkkal külföldre repültünk, egy ilyen apró monstrumot is magával hozott. Én eléggé elcsodálkoztam, mert igen súlyos darab. Azóta már férjem is mindenhová ilyennel jár, úgyhogy kezdek hozzászokni a dologhoz.

Linger Lili is eképpen utazhatott külföldre Blatt Leóval, az első szerelmével. Nem hiszem, hogy túl sok ruhát vitt volna magával, és szerintem a sminkfelszerelését is gondosan otthon hagyta. De ő már csak egy ilyen furcsa nő volt.

Madárasszonyhoz képek: Miska, a kíváncsi szarka

Döbbenetes élményben volt részem, múlt hétvégén. A Madárasszony című regényben is szereplő egyik madárvártán, Fenékpusztán voltunk a családommal. Ez az a Balaton melletti gyűrűző állomás, ahol Lili, a főszereplő megismerkedik második férjével.

A vártán mostanában rendszeresen fogadnak be madarakat, többek között fészekből kiesett fiókákat, akiket később visszavadítanak. Amikor lent voltunk egy roppant kíváncsi és okos szarkafióka, Miska szórakoztatta az ott lévőket, aki varjúféle lévén nagyon tud kötődni az emberhez.

Engem a szőke hajam miatt kedvelt, még a vállamra is rászállt, láthatjátok, teljesen úgy festek, mint Linger Lili, a regény főszereplője, aki egy hollóval sétált ilyenformán mindenhová.

Miskát minden érdekelte, a bográcsállvány csövébe majdnem beszorult a feje, amikor belekukkantott, a gyerekekkel jót játszott, a táborban lévő, nála kétszer akkora dolmányos varjúnak pedig nekiugrott puszta mókából.

Életvidámsága, kedvessége utána az egész családnak hiányzott, amikor hazajöttünk. Főleg a madarász férjemnek, aki annak idején nevelt egy szarkafiókát, Picát, és igen megkedvelte. Mesélte, hogy szinte szülői szomorúságot érzett, amikor "kicsinye" megerősödve, megügyesedve kirepült egy szép napon, és nem látta többet.

Csigaszex és kék fadongó - Madárasszonyhoz képek

A Madárasszony című könyvben szerepel egy furcsa epizód Blatt Leó emlékei között, mely a meztelen csigák nászáról szól. A bátyámék meséltek erről a furcsa levegőben zajló szerelmeskedésről, amikor is a két csiga egy nagyon erős nyálkafonálról lelógva tapad egymásra, és így éli ki szenvedélyét. Már elmondva is hihetetlenül izgalmasnak tűnt, ezért bele kellett írnom a regénybe. Órási volt hát az örömöm, amikor júliusban a házunk mögött élőben is megcsodálhattam egy ilyen párzást, amely a csúszómászók lomhaságát meghazudtolva nem éppen csigalassúsággal zajlott. Alig sikerült őket lefotózni.

Linger Lea, vagyis a főhősnő lányának egyik visszaemlékezésében szerepel egy jelenet, amikor az anya biciklizés közben énekel, lenyel egy kék fadongót, amely megcsípi, és a baleset majdnem halálos kimenetelű lesz. A kislány még szerencsére időben riasztja Böbebút, a vajákos asszonyt, aki gégemetszéssel segít az anyán. Erről az állatról is úgy írta, hogy csak képeken láttam, de élőben nem találkoztam vele. Ám ezen a nyáron többször is alkalmam volt megcsodálni közelebbről. A kertünk virágai, főleg a levendula és a lent látható rózsaszín virág ugyanis nagyon vonzzák a lepkéket, méheket, és mint kiderült, a kék fadongókat is. Elképesztően gyönyörű rovar, bár szépsége kétségkívül hátborzongató.

Hegyi billegető és keresztcsőrű - Madárasszonyhoz képek

Itt Pilisszentkereszten, a hegyek között, ahol a nyarat töltjük, talán nem is olyan meglepő a felbukkanása, de azért mi mégis nagyon örültünk neki. A fenti képen egy hegyi billegető pózol, amit Balázsnak sikerült lencsevégre kapnia. Fekete-fehér rokonát a barázda billegetőt gyakran lehet látni, amint le-föl mozgatja hosszú farkát, szinte hozzáérintve a földhöz, mintha egy különös távírószerkezet lenne, amely a porba kopogtat rejtélyes üzeneteket.

A keresztcsőrűt viszont már sokkal izgalmasabb volt megfogni, mivel ebből a furcsa kinézetű madárból, viszonylag keveset szoktak gyűrűzni. A csőre annyira mókás, hogy akár cirkuszban is felléphetne vele, a sváb madarászok által használt becenevéről nem is beszélve: Krivánka. Ilyen névvel akár egy mesekönyvben is szerepelhetne (lehet, hogy egy tündéres könyvbe majd jól beleírom).

A csőre egyébként nem azért ilyen, mert a hím így akar bevágódni a nőstényeknél, hanem egyszerűen így praktikus neki. A speciális csőr teszi lehetővé számára, hogy a fenyőtobozokból kihalássza a mélyen lapuló magokat.

A két lány közül mondanom sem kell, hogy az enyhén természetmániás és erősen analitikus típusú Léna fogta kézbe, majd engedte el. Emma csak gyorsan megcsodálta, majd szaladt tovább, mert sürgős mozogni, biciklizni, csúszdázni vagy táncolni valója akadt valahol.

Mi fán terem a madárgyűrűzés? - Madárasszonyhoz képek

Amint látjátok a madárgyűrűzés nem fán terem, hanem stanglin (amit én először spanglinak értettem). Két hosszú rúd közé feszítik ki a függönyhálót a nádas közepén. A hálókhoz ilyen pallókon lehet besétálni, mint amilyeneken Emma és Léna áll. A háló ezen a képen éppen össze van húzva.

A felette lévő képen egy madár látható a háló zsebében. Az, hogy a hálóba akad, nem fáj neki, csak átmenetelileg mozgásképtelenné teszi.

Mint ahogyan  a madarásztól kapott gyűrű viselése sem teher a számára, főként, hogy ilyen könnyű, alumínium karikát kap a lábára. A legfelső képen látjátok egy madarász kellékeit: a gyűrűket több méretben, a gyűrűző fogót, a vonalzót a madár bizonyos részeinek leméréséhez, és a gyűrűző füzetet, amibe az adatokat beírják. Ezen a füzeten a Madárasszony című regényem főszereplőjének Linger Lilinek a neve szerepel.

Könyvheti dedikálások és programok

Sok szeretettel várok mindenkit, gyertek, ha tudtok!

Június 7. csütörtök Maja tizenkét babája (Szép Magyar Könyv-díj 2011) dedikálás Szegedi Katalinnal 16-tól Pagony stand, Vörösmarty tér

Június 8. péntek 16-tól Madárasszony dedikálás, Írók Boltja, Liszt Ferenc tér, a Libri szerzőivel

Június 9. szombat 13-tól beszélgetés Benedek Annával a Madárasszonyról, Vörösmarty tér, Oroszlános kút

Június 9. szombat 17-től Madárasszony dedikálás Térey Jánossal, Vörösmarty tér, Libri stand

Június 9. szombat 18-tól Seprűsrác meséi dedikálás Gyöngyösi Adriennel, Vörösmarty tér, Pagony stand

Június 10. vasárnap Madárasszony dedikálás, Szeged, a Libri szerzőivel

Június 10. vasárnap 20.30-tól felolvasás a Madárasszonyból az Irodalmi Staféta program keretén belül a Libri szerzőivel, Toldi Mozi

Nyomdában a Madárasszony

Tegnap került nyomdába a Madárasszony c. felnőtt könyvem, amely egy anya, és az ő életén keresztül egy család történetét meséli el. A budapesti, külföldi helyszíneken kívül van számos vidéki is, többek között egy pécsi.

Az anya egyik régi barátnője ugyanis bábos, aki vendégszínészként lejár a Bóbita Bábszínházba.

Év elején ebben a csodálatos épületben tarthattam foglalkozást, és annyira megragadott, hogy bele kellett írnom a könyvbe.

A másik kép is pécsi, de az az új könyvtárban készült, ami szintén nagy hatással volt rám, főleg szivárványszínű a majolikahangár, amelyben egy hangulatos lépcső vezet fel a felső szintre.

Előkészületben: Madárasszony

Teljes gőzzel készül az Ünnepi Könyvhétre tervezett felnőtt regényem, a Madárasszony. A borítót Herbszt László tervezte. A szöveg már szerkesztőnél és lektoroknál is járt.

A könyv végén szerepel egy különleges németországi helyszín, Norderoog, egy olyan sziget, mely nagyon sok madár fészkelőhelye, és csak a madarászoknak köszönheti, hogy az ár-apály hatására nem tűnt el teljesen, és oldódott fel a tengerben. A madarász férjem húsz évvel ezelőtt már járt itt, hogy segítsen a sziget bővítésében, remélem, egyszer majd én is eljutok vele ide.

Íme a könyv borítója, és alatta a link egy a Norderoogról szóló filmhez, ami bemutatja, hogy a fiatal madarászok hogyan segítenek megmenteni ezt a különleges szigetet.

http://www.youtube.com/watch?v=rZNQgt-xpss

Hogyan került tengelic a Madárasszony című regénybe?

A hétvégén Balázs szokásához híven széthúzta a kertben felállított hálót.

Két nap alatt 100 madarat sikerült fognia, és meggyűrűznie, ami közül persze igen sok volt a gyakorinak mondható szén- és kékcinke (hogy a kékcinke micsoda kéket bír kikeverni a tollaihoz, fantasztikus), de akadt egy-két ritkább madár is.

A brutális csőrszerkezettel ellátott két meggyvágó is nagy örömet okozott a családnak (Balázs egy papírlapot tett a szájához, hogy illusztrálja nekünk, milyen éles a csőre, de hát a meggyvágó hülye volt ráharapni egy íztelen, szagtalan papírra, így kénytelenek voltunk elhinni neki, hogy tényleg képes elvágni a csőrével akár egy meggy magját is).

De a legszebb madár ezúttal a tengelic volt, amely piros-sárga tollazatával egy igazi mesemadár, Léna is hosszan gyönyörködött benne.

A tengelic nekem is nagy kedvencem, imádom a színes madarakat, akik a divat színeit kreatív virtuozitással használják tollruhájuk megtervezésekor, ezért nem meglepő, ha egy fejezetet ez a madár is kapott a Madárasszony című, megjelenés előtt álló, felnőtt regényemben.

Hogyan került bütykös hattyú a Madárasszony c. regénybe?

Pár hete Balázs éppen a Madártani Egyesületben járt, hogy leadja a tavalyi gyűrűzési jelentését, amikor találkozott Karcza Zsolttal, a Gyűrűzőszakosztály vezetőjével.

Zsolt másnap hattyúgyűrűzésre készült, ahová hívta a férjem is. Balázs igent mondott, sőt kitalálta, hogy magával viszi Emmát, úgyis ritkán hiányzik az óvodából, ennek be kell férnie.

A bütykös hattyú azért különleges madár, mert roppant hűséges. Nem keres magának minden tavasszal új társat. Egy hattyúpár az egész életét együtt éli le.

A gyűrűzésük nem olyan egyszerű. Az ételt ugyan könnyen elfogadják, viszont nagy testükben nagy erő lapul, ezért nehéz rájuk tenni a karkötő méretű, színes gyűrűt. A gyűrűzés tehát legalább kétemberes feladat, és még így is lehet, hogy a szárnyukkal jókora pofonokat adnak, a lábukkal pedig véresre karmolják a madarász kezét.

A képen látszik, ahogy Zsoltnak milyen erősen kell tartania a hattyút, amikor a gyűrűzéshez készül, Emma pedig kicsit ijedten figyeli ember és madár harcát.

A regényben a bütykös hattyú emberek számára is példaértékű hűsége erős szimbólumként fog megjelenni, és megemlítek egy hasonlóan küzdelmes hattyúgyűrűzési esetet is.

Hogyan került a kis vöcsök a Madárasszony c. regénybe?

Ahogy már írtam, a Madárasszony című felnőtt regényem tele lesz állatokkal és növényekkel, illetve ezeknek az állatoknak és növényeknek a különleges történeteivel.

Hogy miként bukkanok ezekre a történetekre, az teljesen változó.

Sok érdekességet mesél a madarász férjem vagy az ő barátai. De izgalmas eseteket írnak le a szakkönyvek is. Vagy egy-egy hírről a Madártani Egyesület leveleiből értesülök.

A napokban történt például, hogy az Ócsai Madárvártára bevittek egy kis vöcsköt, amit a környéken találtak. Az ócsai madarászok e-mailben kértek segítséget az ország többi madarászától, hogy javasoljanak olyan folyószakaszt az elengedéshez, amely nem fagyott, mert a madár a jégen nem tud nekifutni, és felszállni.

Amíg az ötletek befutottak a madarászokhoz, addig a kis vöcsök a gyűrűzőház egyik zuhanytálcájában pancsolt.

Nagyon sok ötlet érkezett levélben arra, hová is lehetne vinni, de végül a dunaharaszti vízszakasz nyert. A Gyűrűző Szakosztály vezetője személyesen ment el a bajba jutott madárért, hogy elautókázzon vele a Dunának ahhoz a holtágához, amely még ilyen cudar időben sem szokott befagyni.

Annyira megtetszett ez a nagy összefogás egy kis madárért, hogy gondoltam ezt is beleírom a készülő regénybe.

Készülőben: Madárasszony

Könyvhétre egy különleges meglepetéssel készülök. A Libri kiadó gondozásában fog megjelenni az első felnőtt regényem Madárasszony címmel. Felnőtt verseskötetem már ugyan volt egy, és előtte antológiákban is publikáltam felnőtt prózákat, de önálló regényem még nem látott napvilágot.

A könyv egy madarásznő szenvedélyesen megrázó életét mutatja be több látószögből. Családtagjai és a barátai emlékeiből egy furcsa, ellentmondásos kép áll össze az asszonyról.

Az emlékezés a természet érdekes jelenségein keresztül történik: olyan dolgokat tudhatunk meg az egyes állat- és növényfajokról, hogy nem győzünk csodálkozni, mennyi csodálatos lény él körülöttünk.