Döbbenetes élményben volt részem, múlt hétvégén. A Madárasszony című regényben is szereplő egyik madárvártán, Fenékpusztán voltunk a családommal. Ez az a Balaton melletti gyűrűző állomás, ahol Lili, a főszereplő megismerkedik második férjével.
A vártán mostanában rendszeresen fogadnak be madarakat, többek között fészekből kiesett fiókákat, akiket később visszavadítanak. Amikor lent voltunk egy roppant kíváncsi és okos szarkafióka, Miska szórakoztatta az ott lévőket, aki varjúféle lévén nagyon tud kötődni az emberhez.
Engem a szőke hajam miatt kedvelt, még a vállamra is rászállt, láthatjátok, teljesen úgy festek, mint Linger Lili, a regény főszereplője, aki egy hollóval sétált ilyenformán mindenhová.
Miskát minden érdekelte, a bográcsállvány csövébe majdnem beszorult a feje, amikor belekukkantott, a gyerekekkel jót játszott, a táborban lévő, nála kétszer akkora dolmányos varjúnak pedig nekiugrott puszta mókából.
Életvidámsága, kedvessége utána az egész családnak hiányzott, amikor hazajöttünk. Főleg a madarász férjemnek, aki annak idején nevelt egy szarkafiókát, Picát, és igen megkedvelte. Mesélte, hogy szinte szülői szomorúságot érzett, amikor "kicsinye" megerősödve, megügyesedve kirepült egy szép napon, és nem látta többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése