Könyvbemutató: november 30. 16 óra, Akvárium

Legelőször is sok szeretettel hívok mindenkit az Egy marék buborék című könyvem bemutatójára.

Mikor? november 30-án 16 órakor. 

Hol? Az Akváriumban, ingyenes belépéssel.

Kivel? Farkasházi Rékával és zenekarával, akik egy-két verset csodálatos dallá álmodtak, Szulyovszky Sarolta illusztrátorral, aki egyenesen Olaszországból érkezik ide, hogy meséljen a képekről, és dedikálhasson Nektek, Balázs Eszterrel, a Kolibri Kiadó főszerkesztőjével, aki beszélget  majd Sárival és velem a könyv létrejöttéről, melynek megszületésekor ő is sokat bábáskodott.

Gyertek, jó lesz! 

Addig is pár kép a könyvről, ami szerintem varázslatosan néz ki.

Megjött a nyomdából a könyv, és már kapható a boltokban! És bizony gyönyörű lett!

A buborékok, amelyeket a borítón lévő kislány fúj, kaptak egy kis formalakkot, hogy igazi buboréknak tűnjenek.

A belső oldalak 170 grammos, vastag papírra lettek nyomva, melyek szépen visszaadják a színeket, és gyönyörű tartást adnak az oldalaknak. Szulyovszky Sarolta képei egyszerűen fantasztikusak rajta.

Itt meg én kukucskálok ki nagyon boldogan könyv mögül, mert annyira örülök, hogy ilyen szép lett.

Egy marék buborék: a nyomdában jártunk

Így néz ki néhány ív a könyvből és a borító.

A színek nem biztos, hogy teljesen pontosak, hiszen itt a borítót és a belsőket egy képre fotóztuk, gépindításkor pedig külön lettek beállítva a színeik. De talán azért sejteni lehet, hogy milyen csodákat láttunk a nyomdában a könyvből.

Itt a rasztereket vizsgálják lupéval. Bár szerintem ezek a nyomdászok annyira profik, hogy már nagyítóra sem lenne szükségük.

Egy ív, még a versek nélkül. Egyszerűen fantasztikus látvány volt.

És a borító: egy összehasonlítási alappal, és a frissen nyomtatott verzióval.

A szakértő is megvizsgálja a borítót, én meg csak figyelem, hogy mit figyel.

Ezen a gépsoron jött ki a borító, és az előzék. Egy-egy kis oszlop egy-egy fémhengert és színt rejt. Mindegyiken átmegy a papír, hogy végül összeálljon a különféle színekből a kép.

A belső ívek egy picit nagyobb gépen futottak át.

És a végeredmény: a még vágatlan, de varázslatosan szép nyomdaívek. 

Már alig várom, hogy kézbe vehessem a könyvet, aminek a szépségére egyszerűen nem találok szavakat.

Madárasszonyhoz képek: Ragadozók és egy sirály

A vörös vércse kis testű ragadozó, és ezen a közeli képen jól láthatjátok, mennyire vörös, tényleg szép pirosas tollai vannak. Nem csak a természet közelében, de a városban is könnyedén megél, egész csapatok fészkelnek (a legnagyobb magyarországi telep) a Parlament tornyain: a szoborfülkék, ablakok, párkányok régóta vonzzák őket az Országház tetejére.

Az egerészölyv viszonylag gyakori ragadozó, rendszeresen láthatjátok őket az autópályák szélén, oszlopokon ücsörögve, az autók által elütött dögökre várva, vagy az út melletti mezőket vizslatva. A képen látható madárnak az a különlegessége, hogy az egyik lába elsorvadt, az ölyv mégis él és virul, vagyis fantasztikusan tehetséges, mert egy lábbal is tud vadászni.

Dankasirályt is gyakran láthattok, leginkább a Duna-parton vagy a Duna-vizén ringatózva, ahol sok példánya át is telel, míg néhány sirály elköltözik a Földközi-tengerhez. Ennek a példánynak az a érdekessége, hogy két gyűrű is található a lábán,  kisebbik fém több információt tartalmaz, a nagyobb, műanyag viszont, messziről is leolvasható távcsővel.

Az utolsó képen pedig egy aprócskának tűnő, de valójában hatalmas parlagi sas látható, melynek állománya különösen veszélyeztetett, ezért EU-s támogatással igyekeznek megóvni a mérgezésektől és áramütésektől Magyarország egyik legnagyobb ragadozó madarát. A felröppenés mozdulata, annyira gyönyörű, hogy azonnal eszembe jutott róla a Valaki jár a fák hegyén című vers Kányádi Sándortól.

Bábdarab A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkányból

Nagyon jó hírről számolhatok be. A Takács Mari által illusztrált A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány című lírai mesekönyvemből bábdarab készül. 

 A szöveget Nagy Viki és Schneider Jankó, a Hepp Trupp társulat számos díjjal kitüntetett bábosai álmodták bábszínpadra. A blogjukon megnézhetitek, milyen népszerű előadásokkal járják az országot. http://hepptrupp.blogspot.hu/p/eloadasaink_05.html

Molnár Tamás és Molnár Gábor készítették ezt a csodálatos marionettbábot, amely Bai hercegnőt fogja életre kelteni. Ez a csodálatos fafigura ruhát kap majd még, ki lesz festve, és madzagok kerülnek a lábára és a kezére. Pedig már így is gyönyörű, nem igaz?

Egy marék buborék-már nyomdában

A legújabb hír, hogy a könyv már nyomdában van. Ami annyit jelent, hogy pár hét, és a boltokban is kapható lesz. Ha minden igaz, le tudok menni a gépindulásra, amit izgatottan várok, mert még soha egyik könyvemnél nem sikerült megszervezni egy ilyen izgalmas nyomdalátogatást.

Addig is legyen itt egy kép a kötetből és egy hír: egy közvélemény-kutatás szerint a buborék a harmadik legszínesebb magyar szó.

http://www.bumm.sk/71094/legszinesebb-magyar-szavak-szabadsag-gyongy-buborek.html

Nagyon érdekes, hogy a listában szerepel a másik készülő kötetem címe is a Kanyar. Ezek szerint szeretek színes szavakat választani a könyveim címébe.

Madárasszony a Madarászfutamon

Szeptember utolsó vasárnapján Kiskunlacházára vonatoztam (milyen izgalmas volt végre a sok autózás után, az országnak egy egészen új arcát ismerhettem meg), hogy a mellette fekvő Apajpusztán a Madarászfutamon résztvevő madarászokkal találkozzam, és dedikáljam a Libri Kiadó által felajánlott különdíjat: Madárasszony könyveket.

Nem csak a vonatozás volt nagy élmény, hanem maga a pályaudvar is. Megrögzött szógyűjtőként ámultam az általam viszonylag kevéssé használt, különleges kifejezéseken, melyekből néhányat láthattok mögöttem a falon:).

A 24 órás Madarászfutam egyik szervezője Madarász Boglárka, gyűrűzőnő, aki az Izsáki Madárvártát vezeti gyűrűző férjével, Németh Ákossal. Bogi annyiban hasonlít a Madárasszonyra, hogy imádja a természetet és a madarakat. Viszont Lilivel ellentétben ő még hírből sem hallott rosszkedvről, netán depresszióról: sugárzik a vidámságtól.

 A Libri által felajánlott könyveket a Bringás csapat kapta, akik a teljesítendő feladatot, miszerint a szervezők által behatárolt területet 24 óra alatt úgy járják be, hogy minél több és minél különlegesebb fajokat észleljenek közben, igen kreatívan oldották meg. Míg más gyalogolt, vagy vegyesen autózott (a természetvédelmi terület határáig) és gyalogolt, addig ők vagány lazasággal tekertek végig az egész terepen.

Itt pedig a Terepmadarász Találkozó és Madarászfutam résztvevőit láthatjátok. Sokan dolgoznak a Madártani Egyesületnél, nemzeti parkoknál, állatkertekben, vagy madárvártáknál, menedzselnek uniós madárvédő projekteket. Ami mindannyiukban közös, hogy megszállottan rajonganak a madarakért.

Ősztől újra kreatív meseírás

Az 5K Központban ősszel is folytatódik az általam tartott kreatív meseírás kurzus felnőtteknek, kéthetente szerdán délelőtt. Ahogy tavasszal, most is sok érdekességgel, színes feladattal, alkotói játékkal készülök az órákra, és persze rengeteg írásgyakorlattal, piaci és kiadói ismeretekkel.

Ha annyira szeretitek a gyerekkönyveket, hogy egyszer Ti is szívesen írnátok egyet, akkor gyertek el az 5K Központba, és meséljünk együtt!

Madárasszonyhoz képek: A spektív

A Madárasszony című regényben többször előfordul, hogy a főszereplő gyűrűző nő, milyen alapfelszereléssel járta az országot, vagy utazott el külföldre. Lilinek a kézi távcső egy olyan tárgy volt, amely az ágya mellett feküdt az éjjeli szekrényen, illetve mindig a nyakában lógott. Olyan természetességgel vitte mindenhová, mint más nő a kézkrémét vagy a púderét.

A madarászokra ez oly annyira jellemző alapkiegészítő, hogy az Izsáki Madárvárta vezetője mesélte,  a kislányának például a "távcső" volt az első szava, hiszen állandóan azt látta az apja kezében.

A legtöbb madarász álló távcsövet, spektívet is magával szokott vinni, amivel egészen messziről is megfigyelheti a madarakat. Egy ilyet láthattok a képen, amint Léna lányom éppen belekukucskál egy tengerparti nyaralás alkalmával.

Amikor egy gyűrűző barátunkkal külföldre repültünk, egy ilyen apró monstrumot is magával hozott. Én eléggé elcsodálkoztam, mert igen súlyos darab. Azóta már férjem is mindenhová ilyennel jár, úgyhogy kezdek hozzászokni a dologhoz.

Linger Lili is eképpen utazhatott külföldre Blatt Leóval, az első szerelmével. Nem hiszem, hogy túl sok ruhát vitt volna magával, és szerintem a sminkfelszerelését is gondosan otthon hagyta. De ő már csak egy ilyen furcsa nő volt.

Finisben: Egy marék buborék

Bizony, bizony a héten elkészültek az utolsó képek is az Egy marék buborék című verses kötethez, Szulyovszky Sarolta (a képeit lásd még: http://saroltaszulyovszky.blogspot.hu/) nemsokára hátradőlhet, mert hatalmas munkán van túl.

A csodálatos képek lassan mind a helyükre kerülnek, kiegészítve a Luca Morandini által tervezett látványos tipográfiával, nyomatokkal, pecsétszerű dekorelemekkel, és meglepő foltokkal, papírfelületekkel.

Már alig várom, hogy nyomdába menjen ez a vidám kis kötet, amelynek oldalain tengerember, sellő, sárkány, pegazus, bodzanéni, masinagyerek, légytornász és még sok más mókás figura is megjelenik. És amelynek olyan különleges lesz a megjelenése az illusztrátorának köszönhetően.

Ilyen lesz: borító az Egy marék buborék c. könyvhöz

A legelső verses kötetem borítója, amely felnőtteknek szólt rózsaszín volt, és sok-sok üveggolyó szerepelt rajta. Most újra lesz egy rózsaszín fedelű könyvem, aminek nagyon örülök, mert mérhetetlen kedvességet és vidámságot sugall.

Nézzétek, meg milyen csodálatos borítója lesz az ősszel megjelenő, rímes-ritmusos gyerekverses kötetemnek Szulyovszky Sárának köszönhetően.

Ha még több képre és versre vagytok kíváncsiak, akkor látogassatok el Sári blogjára, ahol látható néhány oldalpár varázslatosan lírai képekkel, és egyedi, izgalmas tipográfiával.
http://saroltaszulyovszky.blogspot.hu/2012/08/new-bookuj-konyv-finy-petra-verseivel.html

Előkészületben: Egy marék buborék

Emlékszem, milyen izgatott voltam, amikor Szegedi Katalin küldözgette e-mailen a Maja tizenkét babájának a képeit. Kíváncsian néztem meg a leveleimet esténként, nem érkezett-e újabb kép tőle, hogy aztán ujjongva üljek a gép előtt, és hosszan gyönyörködjek a frissen átküldött képekben.

Az Egy marék buborék című kötet esetében szintén ezt érzem, türelmetlenül várom az újabb és újabb képcsodákat, amelyekkel Szulyovszky Sári elvarázsol, amikor megmutatja a legfrissebb illusztrációit a könyvnek.

Ez a lírai, misztikus kép Az Őszkirály című vershez készült, amely egy olyan uralkodóról szól, aki vörösre változtat mindent a világban. Hát nem gyönyörű?

Madárasszonyhoz képek: Miska, a kíváncsi szarka

Döbbenetes élményben volt részem, múlt hétvégén. A Madárasszony című regényben is szereplő egyik madárvártán, Fenékpusztán voltunk a családommal. Ez az a Balaton melletti gyűrűző állomás, ahol Lili, a főszereplő megismerkedik második férjével.

A vártán mostanában rendszeresen fogadnak be madarakat, többek között fészekből kiesett fiókákat, akiket később visszavadítanak. Amikor lent voltunk egy roppant kíváncsi és okos szarkafióka, Miska szórakoztatta az ott lévőket, aki varjúféle lévén nagyon tud kötődni az emberhez.

Engem a szőke hajam miatt kedvelt, még a vállamra is rászállt, láthatjátok, teljesen úgy festek, mint Linger Lili, a regény főszereplője, aki egy hollóval sétált ilyenformán mindenhová.

Miskát minden érdekelte, a bográcsállvány csövébe majdnem beszorult a feje, amikor belekukkantott, a gyerekekkel jót játszott, a táborban lévő, nála kétszer akkora dolmányos varjúnak pedig nekiugrott puszta mókából.

Életvidámsága, kedvessége utána az egész családnak hiányzott, amikor hazajöttünk. Főleg a madarász férjemnek, aki annak idején nevelt egy szarkafiókát, Picát, és igen megkedvelte. Mesélte, hogy szinte szülői szomorúságot érzett, amikor "kicsinye" megerősödve, megügyesedve kirepült egy szép napon, és nem látta többet.

Előkészületben: Egy marék buborék

Ősszel fog megjelenni Egy marék buborék címmel a Kolibri kiadónál a rímes-ritmusos verseket tartalmazó gyerekverses kötetem. Szulyovszky Sárától, a kötet illusztrátorától ilyen és ehhez hasonló, csodálatos képeket kapok mostanában, melyekben nem győzöm gyönyörködni.

Ez a kép a Trambuli című vershez készült, amelyet Emmának írtam egy őszi betegsége alkalmával, amikor a négy fal közé szorult, és pár napos fekvésre kényszerült. Nyughatatlan, energikus természetéből adódóan ez igen nagy teher volt számára. A nyári ugrálásokat felidéző vers kicsit megkönnyítette neki elviselni ezt az unalmas pihenőt. A lenti képen Emma és Léna ugrál a trambulinon.

Csigaszex és kék fadongó - Madárasszonyhoz képek

A Madárasszony című könyvben szerepel egy furcsa epizód Blatt Leó emlékei között, mely a meztelen csigák nászáról szól. A bátyámék meséltek erről a furcsa levegőben zajló szerelmeskedésről, amikor is a két csiga egy nagyon erős nyálkafonálról lelógva tapad egymásra, és így éli ki szenvedélyét. Már elmondva is hihetetlenül izgalmasnak tűnt, ezért bele kellett írnom a regénybe. Órási volt hát az örömöm, amikor júliusban a házunk mögött élőben is megcsodálhattam egy ilyen párzást, amely a csúszómászók lomhaságát meghazudtolva nem éppen csigalassúsággal zajlott. Alig sikerült őket lefotózni.

Linger Lea, vagyis a főhősnő lányának egyik visszaemlékezésében szerepel egy jelenet, amikor az anya biciklizés közben énekel, lenyel egy kék fadongót, amely megcsípi, és a baleset majdnem halálos kimenetelű lesz. A kislány még szerencsére időben riasztja Böbebút, a vajákos asszonyt, aki gégemetszéssel segít az anyán. Erről az állatról is úgy írta, hogy csak képeken láttam, de élőben nem találkoztam vele. Ám ezen a nyáron többször is alkalmam volt megcsodálni közelebbről. A kertünk virágai, főleg a levendula és a lent látható rózsaszín virág ugyanis nagyon vonzzák a lepkéket, méheket, és mint kiderült, a kék fadongókat is. Elképesztően gyönyörű rovar, bár szépsége kétségkívül hátborzongató.

Hegyi billegető és keresztcsőrű - Madárasszonyhoz képek

Itt Pilisszentkereszten, a hegyek között, ahol a nyarat töltjük, talán nem is olyan meglepő a felbukkanása, de azért mi mégis nagyon örültünk neki. A fenti képen egy hegyi billegető pózol, amit Balázsnak sikerült lencsevégre kapnia. Fekete-fehér rokonát a barázda billegetőt gyakran lehet látni, amint le-föl mozgatja hosszú farkát, szinte hozzáérintve a földhöz, mintha egy különös távírószerkezet lenne, amely a porba kopogtat rejtélyes üzeneteket.

A keresztcsőrűt viszont már sokkal izgalmasabb volt megfogni, mivel ebből a furcsa kinézetű madárból, viszonylag keveset szoktak gyűrűzni. A csőre annyira mókás, hogy akár cirkuszban is felléphetne vele, a sváb madarászok által használt becenevéről nem is beszélve: Krivánka. Ilyen névvel akár egy mesekönyvben is szerepelhetne (lehet, hogy egy tündéres könyvbe majd jól beleírom).

A csőre egyébként nem azért ilyen, mert a hím így akar bevágódni a nőstényeknél, hanem egyszerűen így praktikus neki. A speciális csőr teszi lehetővé számára, hogy a fenyőtobozokból kihalássza a mélyen lapuló magokat.

A két lány közül mondanom sem kell, hogy az enyhén természetmániás és erősen analitikus típusú Léna fogta kézbe, majd engedte el. Emma csak gyorsan megcsodálta, majd szaladt tovább, mert sürgős mozogni, biciklizni, csúszdázni vagy táncolni valója akadt valahol.

Érintetlenek című cikk az új Marie Claire-ben

Szerencsés nő vagyok, mert mind a gyerekeim, mind a férjem megfelelő mennyiségű és minőségű érintésben részesít. Mondhatnám azt is, hogy sokat babusgatnak. Léna lányom, aki egy szenvedélyes skorpió, különösen professzionális ebben: az arcomat a két tenyere közé veszi, mélyen a szemembe néz, felméri, hol van szükségem érintésre, majd az adott helyeken ellát megfelelő mennyiségű puszival és simogatással. Ezekért a pillanatokért érdemes élni.

De sajnos nem minden ember kap ennyi simogató, kényeztető szeretetet. És ennek fájó hiányát szó szerint a bőrükön érzik.

A júliusi Marie Claire-ben arről írtam néhány gondolatot, hogy milyen is az érintetlenek élete.

Mi fán terem a madárgyűrűzés? - Madárasszonyhoz képek

Amint látjátok a madárgyűrűzés nem fán terem, hanem stanglin (amit én először spanglinak értettem). Két hosszú rúd közé feszítik ki a függönyhálót a nádas közepén. A hálókhoz ilyen pallókon lehet besétálni, mint amilyeneken Emma és Léna áll. A háló ezen a képen éppen össze van húzva.

A felette lévő képen egy madár látható a háló zsebében. Az, hogy a hálóba akad, nem fáj neki, csak átmenetelileg mozgásképtelenné teszi.

Mint ahogyan  a madarásztól kapott gyűrű viselése sem teher a számára, főként, hogy ilyen könnyű, alumínium karikát kap a lábára. A legfelső képen látjátok egy madarász kellékeit: a gyűrűket több méretben, a gyűrűző fogót, a vonalzót a madár bizonyos részeinek leméréséhez, és a gyűrűző füzetet, amibe az adatokat beírják. Ezen a füzeten a Madárasszony című regényem főszereplőjének Linger Lilinek a neve szerepel.

Mesék földrészekről

Az eddig utazós mesékként emlegetett történetek, melyek a hat kontinens különböző állatairól, növényeiről, népeiről szólnak, és amelyek éppúgy szólhatnak rólunk is, lassan a finisbe érnek.

Az NKA-alkotói ösztöndíj segítségével írt meséim közül már csak néhány hiányzik, és nemsokára összeáll egy igen sokszínű, számos kulturális érdekességeit felvonultató, alapvetően rövid meséket tartalmazó gyűjtemény.

Íme egy példa arra, milyen mesékkel készülök a könyvben:

A piaci macska és a jaguáristen

Élt Quito piacán egy sárga macska. Szőre ritkás volt, mint a vízi disznónak, orra csillogó szürke, mint a tapírnak, tekintete zavaros volt, mint a folyó vize, ha a piranák előtörnek rejtekhelyükről, és felkavarják az iszapot.

Nyomorult egy macska volt, annyi biztos.

A kofák által elhajított halfejeken és rothadó mangókon tengődött, és mindenki rosszul bánt vele.

Arról álmodozott, hogy egyszer majd szép lesz és erős, és úgy fogják tisztelni, mint a jaguáristent.

Egy szép napon a sárga macska a mimózabokor árnyékában heverészett, amikor az apró, sárga labdavirágok fekete pöttyökkel hintették tele a testét.

Meglátta ezt a macska a szemközti kakaóbolt kirakatában, és nagy büszkeség támadt benne.

A fekete pöttyeivel pont úgy festett, mint egy jaguár. A sárga macskának már csak semmiség volt hozzáképzelni, hogy ő lett a jaguáristen.

Elindult hát a dzsungelbe, hogy megmutassa az állatoknak és a növényeknek hirtelen kapott erejét.

És ahogy az erdőben lépdelt a növények között, csodák csodájára, a füvek elhajlottak, az indák oldalra kunkorodtak, az állatok pedig tiszteletteljesen félrehúzódtak előle.

A sárga macska most már biztos volt benne, hogy tényleg egy isten hatalmát kapta meg.

Nem sejthette, hogy mögötte az igazi jaguáristen lépdelt rettenetes fekete foltjaival, és szikrát hányó, fehér fogaival, és a dzsungel hódolata valójában neki szólt.

De az isten kedvelte a macskát, és hagyta, hogy egy ideig ő is jaguárnak érezhesse magát. Sőt jaguáristennek.

Szép Magyar Könyv-díjas a Maja tizenkét babája

Van egy mesekönyv, amely gyönyörű képei miatt igazán közel áll hozzám: ez a Maja tizenkét babája. 

Örömmel osztom meg hát Veletek a hírt, hogy ez a könyv díjat nyert.

A 2011-es Szép Magyar Könyv-díjat a Maja tizenkét babájáért a fantasztikus illusztrátor, Szegedi Katalin csütörtökön veheti át.

Gratulálok neki!