A Szívmadár című könyv bemutatója

Legnagyobb boldogságomra megjelent a Szívmadár című könyv Rofusz Kinga csodálatos képeivel a Vivandra Kiadó gondozásában.

Íme néhány kép a könyvbemutatóról, mely ugyanolyan meghitt és családias volt, mint a könyv születési körülményei.

Először Richly Zsolt kedves szavait hallgattuk meg a könyv illusztrációiról.

Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy a szakma egyik legelismertebb képviselője beszélt a képekről hihetetlen kedvességgel, érzékenységgel.

Zsolt szavai után egy kis zenét hallgattunk.

Ágoston Alexandra, a Vivandra Kiadó vezetője, Rofusz Kinga és gyermekei mögött látható két eredeti festmény a könyvből. A Mesemúzeumban ugyanis lehetőség volt egy hangulatos kiállítás megrendezésére  a képekből.

Marék Veronikával Richly Zsolt szavait hallgatjuk.

A Felhőbálna című mesét kezdem el mondani nagy lelkesedéssel, mert szenvedélyesen szeretem a tenger alatti világot különleges teremtényeivel. Ez a történet készült el legelőször a kötetből.

Lovass Dóra barátnőm, aki később A koboldfa című mese felolvasásakor olyan kedvesen kisegített.

Kisebbik lányom, Léna, aki éppen mindent elkövet, hogy igazán huncutnak tűnjön.

Léna leellenőrzi, hogy biztosan az a mese jön-e, aminek jönnie kell.

A felhőbálnás mesét olvasom fel. Annyira azért nem komolyan, mint ahogyan az arckifejezésemből gondolhatnátok.

És az említett helyzet, amiből Dóra kimentett, azzal hogy folytatta a mese olvasását. A koboldfa című mese két szerelmes koboldról szól, akiket elszakít egymástól a Viharkirály, de döbbenetes erejű, idős korukig kitartó hűségüket látva újra összehozza őket. Hát ezt a mesét én bizony nem tudtam végigolvasni. Talán mert mélyen vágyom rá, hogy a férjemmel együtt öregedjünk meg, de azt is tudom, milyen ritka kincs, ha egy pár ilyen szép kort ér meg. Ezért a történet felénél megállíthatatlanul zokogni kezdtem (igen, írónéni  a képen éppen a könnyeit törölgeti).  De szerencsére Both Gabi kisegített egy zsebkendővel, a barátnőm pedig befejezte a történetet, amíg én jól kiszipogtam magam. Emma lányom figyeli a felolvasást.

Rofusz Kinga, a könyv csodaillusztrátora, egy ilyen csodafával készült. A gyerekek az általuk rajzolt koboldokat beköltöztethették a fa ágaira.

A padlóműhely alkotói.

Marék Veronika derűje mindenkire átragad, mellette csak mosolyogni lehet. Jobbra Emma lányom vigyorog.

Marék Veronika mindig olyan bölcsen mesél, hogy csak rajongva lehet hallgatni őt.

Amíg mi beszélgetünk, addig a  háttérben Dóra barátnőm férje, Bosznai Tibor vidám árnyjátékot rittyent Léna lányom legnagyobb örömére.

Dedikállok.:)

Rofusz Kinga inkább dedikül.:)

És a vigyortrió: Ágoston Alexandra, a Vivandra Kiadó vezetője, aki úgy szeretgette ezt a könyvet az előkészületektől kezdve, mintha a saját gyermeke volna, Lovass Dóra barátnőm, aki mellett sosem érzem magam túl magasnak, és én. Jó volt így együtt, és jó volt mindenkivel, aki eljött, köszönöm a sok szeretetet, amivel elhalmoztatok a könyv megjelenése kapcsán.

Hogyan nyaral az író?

Sokáig csendes volt a blogom, nyáron szinte alig kerültem erre az oldalra. Gép elé persze azért muszáj volt ülnöm, hiszen határidős munkán dolgoztam, egy felnőtt novellás kötetet állítottam össze, Ködkeringő címmel. 

Ezenkívül próbáltam feltöltődni. A tavasz egy író számára nagyon intenzív időszakot jelent, amikor szinte alig tud olvasni: találkozókra jár, szerkesztőkkel konzultál, nyomdai leadásokon ügyködik.

Nálunk ez még az iskolai jelentkezéssel is meg lett spékelve, hiszen a nagyobbik lányom, Emma most került első osztályba. Úgy izgultam, mint amikor annak idején az Iparművészeti Főiskolára felvételiztem: torokszárazság, laza gyomorgörcsök, izzadó tenyér, azt hiszem, mindent produkáltam, amit ilyenkor egy aggódó anyukának illik. 

Nagy örömünkre Emma fantasztikus helyre került, a Teleki Blanka Általános németes osztályába, és végre úszni is eljárhat minden nap, ami régi álma volt. Igazi sellőlány, úgyhogy muszáj lesz neki írnom egy sellős mesekönyvet.

A nyarat ezért még megpróbáltuk maximálisan kihasználni az iskola előtt: barátokkal találkozni, úszótáborokba járni és lemenni a tengerhez. És persze olvasni, olvasni, olvasni.

Ez a néhány kép talán megmutatja, milyen jól éreztük magunkat idén nyáron (a fotók alapján úgy tűnik, mintha csak egyetlen nyári ruhám lenne, de ez nem így van, csak épp ő a kedvencem:)). 

A következő blogbejegyzésben pedig írok a frissen megjelent Szívmadárról, és a készülő Fűszerkatonáról. Mert közben csodakönyveket készített nekem két illusztrátor is: Rofusz Kinga és Szegedi Katalin.

Hol ír az író?

Én az a típus vagyok, aki nehezen tud otthon írni. Talán azért is mert nő vagyok, és mindig észreveszek valamit, amit a háztartással kapcsolatban tenni kéne még. És ha az ember állandóan a mosásért rimánkodó ruhák és portalanításért könyörgő polcok sóhajait hallgatja, lássuk be, elég nehéz odafigyelni az írásra. Ezért én gyakran ellátogatok a kedvenc kávéházamba, ahol már annyi szövegem született.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

A Csészényi Kávézót azért szeretem, mert csend van, nyugalom, nincs internet, és igazi békebeli báj jellemző rá. Derű és kedvesség lengi be a helyet. Pont alkalmas arra, hogy prózát írjon az ember. Itt írtam többek között a Librinél megjelent Madárasszony című regényemet. Látjátok, hogy az első képen, milyen név olvasható? Rill Órásdinasztia. Nem véletlen, hogy a regény egyik családját is így hívják, mert azonnal beleszerettem ebbe a névbe.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

De itt írtam meg a Kolibrinél megjelent, Egy Csepp Figyelem Alapítvány felkérésére írt Szárnyak és paták című új mesekönyvemet is. És ezeknél az asztaloknál készül a Pagonynál napvilágot látó Szivárványcirkusz című kis kamasz regényem, és az alakulóban lévő nagy kamasz regényem. Ebben a kávézóban találkoztam Rofusz Kingával és Ágoston Alexandrával, amikor Kinga megmutatta a Vivandránál készülő Szívmadár című mesekönyvem elő képi ötleteit.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

Valahogy bármerre nézek ebben a kávézóban, minden sarokban ücsörög egy mesehős vagy könyvszereplő. Komótosan szürcsölik a különlegesen finom kávéjukat, felnéznek a falra, megcsodálják a kávédaráló gyűjteményt, vagy nagyokat kuncognak a régi, zománcozott táblák feliratain. Mert ők is ugyanolyan jól érzik magukat itt, ahogyan én.

Előkészületben: A szívmadár Rofusz Kinga képeivel

Réges-régi álmom teljesült azzal, hogy lehetett egy közös könyvem Szegedi Katalinnal és Szulyovszky Saroltával (akikkel remélhetőleg még lesz is.:)), de még egy álmom hátra volt, amely most úgy néz ki, mégis valósággá válhat.

Azóta rajongok Rofusz Kinga képeiért, amióta megjelent  az Irijám és Jonibe c. könyve Schein Gáborral. Később úgy hozta a sors, hogy két könyvük is lett Máté Angival, akinek meg a szövegeit szeretem annyira, de annyira. Ezért hát a Kapitány és a Narancshal és Az emlékfoltozók is nagy-nagy kedvencemmé váltak.

De A világ összes kincse és a Samu-sorozat is közel áll a szívemhez. Érzékeny, finom kidolgozású, egyszerre derűs és melankolikus képei alapján Kingát messziről meg lehet különböztetni a többi illusztrátortól. Sokat agyalós, sokat lelkizős, sokat "szívezős" nőnek képzelném, aki a művészetben nem ismer kompromisszumokat, ezért a kezei közül mindig egy gyönyörű könyvtárgy kerül ki.

És most hála a Vivandra Kiadónak napvilágot láthat egy közös könyvünk, egy szerelmes meséket tartalmazó gyűjtemény. A kifejezetten lírai stílusban megfogalmazott történetek sokféle arcát mutatják meg a szerelemnek, amely lehet hűséges, lehet féltékeny, lehet fájdalomtól eltorzult, és még sorolhatnám, hiszen annyiféleképpen tudunk szeretni, ahányan vagyunk. A kötet címe A szívmadár lesz, és várhatóan Könyvhétre fog megjelenni.

Most olvastam:-Patrick Ness: Kés a zajban

A Vivandra kiadó most jól meglepett, illetve nem is. Eddig is tudtam, hogy eredeti, ízlésformáló könyveket adnak ki, melyek feledhetetlen verbális és vizuális kalandra hívnak, de azért most nagyot néztem, illetve olvastam, mert ez a könyv pár nap alatt fogyott, és alig bírtam aludni miatta.

Rémisztő az alaphelyzet: a regény hősei ugyanis hallják egymás gondolatait, amit képpé is válik előttük, és ez kimondottan leterheli a tudatukat, illetve igencsak kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek miatta. Mintha meztelen pszichével mászkálnának a világban. Őrjítő.

De egy szép napon Todd, a könyv főszereplője találkozik a tökéletes csenddel, a szokatlan zajnélkülséggel, és utánajár, hogy mi lehet az. A stancolt borító is látványos, amely úgy néz ki, mintha egy kés átjárta volna könyvet, és milyen szépen illeszkedik a tartalomhoz is. A szövegbe folyatott, képvers-szerű, tipográfiai halmok, melyek a zaj áramlását hivatottak kifejezni, szintén zseniálisak. A szöveg pedig külön csemege volt számomra.

Lackfi János is nagy mestere annak, hogy sajátos megszólási stílusokkal, és egyéni nyelvi réteggekkel árnyalja a karakter személyiségét, amely így sokkal jobban hallhatóvá válik, szinte szó szerint megszólal. Patrick Ness is ezt az írói eszközt használja figuraépítéskor, és mennyire jól. A nyelvi rontások és a gyereknyelvi torzulások naiv világát idéző tévesztések, remekül mutatják be azt a világot, ahol Todd és a szebb élet reményében az új bolygóra érkező telepesek élnek, és ami szebb élet helyett egy idő után csúfabb, és jóval primitívebb életté aljasul. Izgalmas, elgondolkodtató, megrázó könyv, mely “zajos” sikerre számíthat. Mióta elolvastam, azon kaptam magam, hogy azt figyelem, milyen lehet a másik ember zaja, és vajon épp mire gondolhat. Néha sikerül is.

Lehet, hogy engem is megfertőzött zajvírus a könyv olvasása közben? Mindenkinek ajánlom, olvassa el gyorsan, hogy augusztus 31-én, már folytathassa is a második résszel.