Megjelent: A darvak tánca

Nagy örömmel tudatom Veletek, hogy megjelent A darvak tánca című új mesekönyvem Szegedi Katalin lélegzetelállító illusztrációival a Cerkabella Kiadó gondozásában,  Lovász Andrea szerkesztésével. 

A kötet Magyarország tájegységeit mutatja az ott élő állatok és növények világán keresztül, vagyis megismerkedhettek népszerű, mindenki által ismert fajokkal, mint a sün, a vidra vagy a levendula, vagy épp ritkaságnak számító élőlényekkel, mint a fehérszárnyú szerkő, aranyos tűzlepke vagy a fekete tárnics. Személyes kedvenceim is helyet kaptak benne, mint az árvalányhaj, a mezei katáng, a zöld leveli béka, vagy a jégmadár.

Hogy honnan jött az ötlet a kötet megírására? Igen, egyszerű a válasz: van nekem egy férjem, aki úgy ismeri a természetet, mintha könyvből olvasná a titkait. Ornitológusként legfőképpen a madarakhoz ért, de nem jön zavarba, ha egy gombát vagy növényt kell meghatározni. Vele járni az erdőket- mezőket mindig nagy élmény, talán csak David Attenborough-val lehet hasonló.

Amikor megismerkedtünk, vett nekem egy kényelmes túrabakancsot, és szó szerint kiráncigált a természetbe, hogy megmutassa annak csodáit. Ezek a csodák már részben megíródtak a Madárasszony című felnőtt regényemben. Részben pedig ebbe a mesekönybe szűrődtek bele.

De a könyv nemcsak ettől különleges, hanem a képektől. Meggyőződésem, hogy Szegedi Katalin nem pusztán illusztrátor, hanem egy igazi varázslónő. Biztos vagyok benne, hogy a zsebében mindig ott lapul egy varázspálca, melyet elég a lélekhez érintenie, és az azonnal életre kel. Aki ugyanis ilyen bámulatos kollázsokat tud készíteni, ennyiféle színnel, hangulattal, szöveghez álmodott mesével és finom gondolattal, annak bizonyára szoros kapcsolata van a mágiával.

Jó szívvel ajánlom hát Nektek ezt a kötetet, fogadjátok olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel mi dolgoztunk rajta Szegedi Katalinnal, Lovász Andreával és Nyulas Ágnessel. Nagy-nagy köszönet érte mindenkinek, hogy megszülethetett könyv.

Előkészületben: Milu a görög Olimipián, A darvak tánca, Három

Látom, hogy az előző bejegyzés június 1-én készült, már olyan régen? A nyárra való tekintettel szépen eltűntem a webtérből, hogy egy kicsit több időt töltsek a családommal.

Persze az eltűnés nem volt teljes, hiszen, a facebookon posztoltam nyáron is. Az élet nem állt meg, gőzerővel dolgoztam újabb műveken, illetve egy régebbi átdolgozásán. A Kettő folytatását, a Hármat ugyanis egy kicsit még pofozgatnom, szerkesztgetnem kellett, hogy késznek mondhassam.

Hogy mit fog hozni az ősz? Szegedi Katalin már javában dolgozik A fűszerkatona folytatásán, vagyis inkább magyar párján, melybe hazai tájegységek növényeiről és állatairól írtam meséket. A kötet címe A darvak tánca lesz, és két vízjeles képet már meg tudok Nektek mutatni. Íme:

Ugye, milyen szépek?

De azoknak is tartogatok jó hírt, akik a Milu Egyiptomban folytatását várják, ősszel ennek is megjelenik a második része, Pásztohy Panka humoros, színes, igényes, egyedi, rendkívül szerethető képeivel, melyekért minden gyerek és szülő odáig van. A második részben Milu és Kamilla időutazó sárkányaik hátán egy ókori görög olimpiára látogatnak el.

A fűszerkatona- Egy könyv története képekben

Talán nem mindenki tudja, hogyan született meg a Szegedi Katalin által illusztrált, 4 éves kortól ajánlott, rövid mesék válogatását tartalmazó Fűszerkatona című  gyerekkönyv.

Pár évvel ezelőtt  a karácsonyi meglepetésem egy nyárra szóló utazás volt Ecuadorba. Emlékszem, az ajándékom egy fehér boríték volt, benne a férjem által készített rajzzal egy vulkánról.

A hatalmas örömbe (ilyen messzi és kalandos helyre még sosem jutottam el) némi üröm is vegyült, hiszen azonnal összeszorult a szívem, hogy a lányaimtól két hétig távol kell lennem.

Akkor merült fel bennem egy "házi mesekönyv" megírásának az ötlete.

A lányok tehát minden napra kaptak egy mesét, ahhoz kapcsolódóan, hogy éppen merre jártunk. És persze egy fekete-fehér rajzot is, hogy színezőként is tudják használni a könyvet, miután a nagymamák elolvasták nekik az adott nap történetét.

A köderdőnek nevezett Andok misztikus magaslati dzsungelében, melyben a különleges broméliák és orchideák úgy nőnek, mint a pitypang a mezőn.

A Napo-folyón épp a dzsungelben található bungalóink felé tartunk. Emlékszem első éjszaka egy percet sem tudtam aludni az esőerdő ezer hangja miatt. Az itthoni rejtelmes tücsökciripelés semmi ahhoz a mágikus hangzavarhoz képest.

A dzsungel, melyben a többi közül kimagasló, hatalmas fákat "anyafáknak" nevezik. A különleges erejű fákhoz járnak a sámánok tanácsot kérni, és itt lépnek kapcsolatba a transzcendens erőkkel.

Egy sétáló pálma előtt guggolok, amely gyökereit emelgetve (persze nagyon-nagyon lassan teszi ezt, vagyis nem kellett attól félnünk, hogy elszalad a fotó elől) halad a fény felé. 

És hogy mi a kezemben az a fehér tégla? A madarász férjem madárhatározó könyve, mely az összes ecuadori faj leírását tartalmazza, és amely remekül használható kézi súlyzóként is.

Az őserdei szállásunk bejáratát egy madárpók őrizte (a pókok állítólag az írók totemállatai, úgyhogy szerencsés jelnek tekintettem). Eleinte féltem tőle, de rájöttem, hogy békés: este előbújik, sütkérezik egy picit a holdsütésben, aztán nappal alszik egy nagyot. Arra inkább nem mertem gondolni, mikor vadászik és mire. Bíztam benne, hogy holdfényevő.

A dzsungelben egy kíváncsi papagájjal barátkozom, de akármennyire is igyekeztem nála bevágódni a papagájrózsaszín pólómmal, őt inkább a fényképezőpántja hozta lázba.

Ez a csodaszép béka mérget termel a bőrén, melybe az indiánok régebben belemártották a nyilaikat vadászat előtt.

A tapír nagyon eleven és vicces élőlény, jókat vidultam rajta, imádom a mókás orrát. Ha amerikai plasztikai sebész lennék, az egyik hollywoodi sztárnak egyszer biztos csinálnék tréfából egy tapírorrot.

És megérkeztünk az ajándékban ígért vulkánhoz, amely épp dühösen füstölög. A Tungurahua fenséges és félelmetes látványát soha nem fogom elfelejteni.

A vulkán tövében fekvő Banos városában útfestések jelzik a menekülés irányát lávaveszély esetére. Nem mondom, hogy nagyon nyugodt voltam, amikor egy ilyen mellett sétáltam el. Szinte láttam magam, ahogy tágra nyílt szemmel, visítva szaladok a fortyogó láva elől, természetesen roppant fegyelmezetten, csakis  a helyes irányba, amerre a nyilak mutatnak.

"Az ördög üstje" vízesés, amely annyira megihletett a nevével, és őrjöngő párapermeteivel, hogy született róla egy azonos című mese is. 

Emmát és Lénát sokat hordoztam kendőben, elöl és hátul is, ezért muszáj volt lefotózni ezt az ecuadori asszonyt. A kötözési technikája ugyan elég sajátos és virtuóz, de azon nem változtat, hogy a gyerek anyja aurájának védőernyőjében nőhet fel.

A 4000 méteren fekvő Quilotoa-krátertó szépségére nincsenek szavak, vagy csak nagyon szimbolikusak. Ezért írtam meg róla az Istenek tűzrakóhelye című mesét. A süppedő hamuban leballagni a partjára egészen különleges élmény volt.

A sapka-polár párosításból már lehet következtetni arra, hogy hűvösebb részen járunk. Egy varázslatos, bakterházból panzióvá alakított szállás mellett dédelgetem az egyik lámát. Vikunyák is élnek is a Chimborazo magaslatain, de ők vadon, így őket nehezebb megsimogatni.

A házőrző láma a 6310 méter magas Chimborazo előtt. Ez a hegy állítólag fiúhegy. Nem tudom, mire alapozzák a helyiek ezt a tézist, de igazuk lehet. Én legalábbis éreztem, hogy tényleg egy kicsit maszkulin. Kemény, érdes, szélszavú, "ki-ha-én-nem"-típusú, őszinte hegynek ismertem meg.

A Chimborazo előretolt alaptáboránál, 5000 méter magasságban, ahová ugyan küzdelmes volt felmászni, mert a tüdőnknek úgy kellett összevadászni a levegőben azt a pár szem oxigénmolekulát, de az érzés,hogy fent lehettünk, minden fáradságot megért.

A Cotopaxi alaptáboránál, 4810 méter magasan. Ez a hegy meg állítólag női hegy, ami szintén érezhető volt: lágy, sejtelmes és kiszámíthatatlan hegynek rémlett nekem, melyből úgy hömpölyög a sok érzelem, ahogyan a gleccser omlik le a tetejéről.


---Linkek

Szomorú cikk arról,  hogy Ecuador végül eladta az őserdőt.
A most induló kölyök krimisorozatomnak nem véletlenül játszódik itt a második része, ahol a főhősök a dzsungel megmentésén ügyködnek majd:
http://ecolounge.hu/nagyvilag/olajkitermeles-a-nemzeti-parkban

Akikkel utaztunk:
http://www.baraka.hu/

Megjelenés és könyvbemutató

Nagy-nagy örömmel írom Nektek, hogy megjelent ez a gyönyörűséges, Szegedi Katalin által képbe álmodott könyv, amelyre oly nagyon vártam.

A kiállatásmegnyitóval egybekötött  könyvbemutató december 13-án lesz az Óbudai Platán Könyvtárban 18 órakor (1031, Budapest, Arató Emil tér 1., bejárat a Kadosa utcáról), amelyre rengeteg szeretettel várlak Titeket.

Szegedi Kata pástétomokkal készül, Nyulas Ágnes forralt borral, én süteményeket viszek Nektek, Lovász Andrea kellemes beszélgetést tervez erre az estére.

És hogy miért epekedtem annyira arra, hogy végre kézbe foghassam? Nézzetek meg belőle néhány képet, és rájöttök majd. Szegedi Katalin olyan csodaszép képeket festett a kötethez, melyek még sokáig tovább rezegnek az ember lelkében.

--- Linkek:

A kötet kiadója:
http://www.cerkabella.hu/

A könyv illusztrátora:
http://szegedikatalin.blogspot.hu/

A könyv kiadója és illusztrátora rendszeresen megtalálható a WAMP-on:
http://wamp.hu/hu

Hogyan nyaral az író?

Sokáig csendes volt a blogom, nyáron szinte alig kerültem erre az oldalra. Gép elé persze azért muszáj volt ülnöm, hiszen határidős munkán dolgoztam, egy felnőtt novellás kötetet állítottam össze, Ködkeringő címmel. 

Ezenkívül próbáltam feltöltődni. A tavasz egy író számára nagyon intenzív időszakot jelent, amikor szinte alig tud olvasni: találkozókra jár, szerkesztőkkel konzultál, nyomdai leadásokon ügyködik.

Nálunk ez még az iskolai jelentkezéssel is meg lett spékelve, hiszen a nagyobbik lányom, Emma most került első osztályba. Úgy izgultam, mint amikor annak idején az Iparművészeti Főiskolára felvételiztem: torokszárazság, laza gyomorgörcsök, izzadó tenyér, azt hiszem, mindent produkáltam, amit ilyenkor egy aggódó anyukának illik. 

Nagy örömünkre Emma fantasztikus helyre került, a Teleki Blanka Általános németes osztályába, és végre úszni is eljárhat minden nap, ami régi álma volt. Igazi sellőlány, úgyhogy muszáj lesz neki írnom egy sellős mesekönyvet.

A nyarat ezért még megpróbáltuk maximálisan kihasználni az iskola előtt: barátokkal találkozni, úszótáborokba járni és lemenni a tengerhez. És persze olvasni, olvasni, olvasni.

Ez a néhány kép talán megmutatja, milyen jól éreztük magunkat idén nyáron (a fotók alapján úgy tűnik, mintha csak egyetlen nyári ruhám lenne, de ez nem így van, csak épp ő a kedvencem:)). 

A következő blogbejegyzésben pedig írok a frissen megjelent Szívmadárról, és a készülő Fűszerkatonáról. Mert közben csodakönyveket készített nekem két illusztrátor is: Rofusz Kinga és Szegedi Katalin.

Mesék földrészekről

Az eddig utazós mesékként emlegetett történetek, melyek a hat kontinens különböző állatairól, növényeiről, népeiről szólnak, és amelyek éppúgy szólhatnak rólunk is, lassan a finisbe érnek.

Az NKA-alkotói ösztöndíj segítségével írt meséim közül már csak néhány hiányzik, és nemsokára összeáll egy igen sokszínű, számos kulturális érdekességeit felvonultató, alapvetően rövid meséket tartalmazó gyűjtemény.

Íme egy példa arra, milyen mesékkel készülök a könyvben:

A piaci macska és a jaguáristen

Élt Quito piacán egy sárga macska. Szőre ritkás volt, mint a vízi disznónak, orra csillogó szürke, mint a tapírnak, tekintete zavaros volt, mint a folyó vize, ha a piranák előtörnek rejtekhelyükről, és felkavarják az iszapot.

Nyomorult egy macska volt, annyi biztos.

A kofák által elhajított halfejeken és rothadó mangókon tengődött, és mindenki rosszul bánt vele.

Arról álmodozott, hogy egyszer majd szép lesz és erős, és úgy fogják tisztelni, mint a jaguáristent.

Egy szép napon a sárga macska a mimózabokor árnyékában heverészett, amikor az apró, sárga labdavirágok fekete pöttyökkel hintették tele a testét.

Meglátta ezt a macska a szemközti kakaóbolt kirakatában, és nagy büszkeség támadt benne.

A fekete pöttyeivel pont úgy festett, mint egy jaguár. A sárga macskának már csak semmiség volt hozzáképzelni, hogy ő lett a jaguáristen.

Elindult hát a dzsungelbe, hogy megmutassa az állatoknak és a növényeknek hirtelen kapott erejét.

És ahogy az erdőben lépdelt a növények között, csodák csodájára, a füvek elhajlottak, az indák oldalra kunkorodtak, az állatok pedig tiszteletteljesen félrehúzódtak előle.

A sárga macska most már biztos volt benne, hogy tényleg egy isten hatalmát kapta meg.

Nem sejthette, hogy mögötte az igazi jaguáristen lépdelt rettenetes fekete foltjaival, és szikrát hányó, fehér fogaival, és a dzsungel hódolata valójában neki szólt.

De az isten kedvelte a macskát, és hagyta, hogy egy ideig ő is jaguárnak érezhesse magát. Sőt jaguáristennek.

Készülőben: Földrészes mesekönyv

Szép csendben, viszont annál intenzívebben készül az a mesekönyv is, amelyet a 2011/2012-es NKA-alkotói ösztöndíjnak köszönhetően van lehetőségem írni. A szöveg júniusra lesz kész.

A mesekönyvben földrészes mesék lesznek, vagyis olyan történetek, amelyek a világ különféle kontinenseihez kapcsolódnak.

A kötetet lehet majd használni utazás előtt, közben, és után, hogy az idegen kultúrák felfedezése még nagyobb élmény legyen a család számára.

A könyv különlegessége, hogy ismét együtt dolgozhatok egy nagyon kedves és tehetséges illusztrátorral, akinek a képeiért rajongok. Már a Maja tizenkét babájánál is nagyon örültem, hogy Szegedi Katalin festette meg a könyv képeit, most pedig szinte ujjongok.