Hogyan kirándul az író?

Nálunk a családban mindenki szeret a természetben zizegni. Én ellennék egy füles fotelben is a kedvenc könyvemmel. Persze csak, ha megvolt a napi zumbaórám, ahol kellően kiugrálhattam magam. 

De a családom többi tagjával menni kell. Repcevirág-tengerben fürdeni, bogarat simogatni, gyíkot lesni, siklóval szaladni, békával kuruttyolni, visszakurjantani a madaraknak, felhőt járni.

Előkészületben: Iskolások kézikönyve - várható megjelenés: április közepe

Amióta megírtam Emmának az Ovi-ügyet, egyre az jár a fejemben, hogy illene neki írnom egy Suli-ügyet is.

Igen, igen, de míg az óvodával kapcsolatban úgy éreztem, hogy nem kell megvárni a saját családunk tapasztalatait, az iskolánál más volt a helyzet.

Írtam már Nektek arról, hogy mennyire izgultam, minden rendben lesz-e majd az iskolában, jól érzi-e magát ott Emma, könnyen talál-e barátokat, nem fárad-e el nagyon, az összes szabályt meg tudja-e jegyezni, és egyáltalán ebben az elsőre  bonyolult labirintusnak tűnő valamiben, mint az iskola, képes lesz-e tájékozódni.

Muszáj volt megvárnom tehát családunk személyes élményeit, mert úgy érzem, ilyenkor bizony a szülők is újra elsősök lesznek. És amikor ezeket begyűjtöttem, és az "elsősséget" át is élhettem Emmával, akkor megírtam a "Suli-ügyet", melynek címe Iskolások kézikönyve lett. Hiszen más korosztálynak szól, és egészen más hangulatú szöveg található benne, mint az "ügyekben".

A korosztályos és stílusbeli különbséget remekül érzékelteti, hogy a könyv illusztrációit Pásztohy Panka készíti. A vidám, könnyed ceruzarajzok azonnal az ember szívébe lopják magukat, én legalábbis imádom őket nézegetni. Lélekmelengető könyvnek készül tehát ez a kötet, mely a nagy óvodásoknak és a szüleiknek szól, hogy enyhítse az iskolakezdéssel kapcsolatos félelmeket, és mosolyt csaljon az egész család arcára.

----
linkek:

A Pagony Kiadó honlapja:

http://www.pagony.hu/

Pásztohy Panka blogja és facebook-oldala:

http://pasztohypanka.blogspot.hu/

https://www.facebook.com/PankaPasztohyIllustration

A Szívmadár című könyv bemutatója

Legnagyobb boldogságomra megjelent a Szívmadár című könyv Rofusz Kinga csodálatos képeivel a Vivandra Kiadó gondozásában.

Íme néhány kép a könyvbemutatóról, mely ugyanolyan meghitt és családias volt, mint a könyv születési körülményei.

Először Richly Zsolt kedves szavait hallgattuk meg a könyv illusztrációiról.

Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy a szakma egyik legelismertebb képviselője beszélt a képekről hihetetlen kedvességgel, érzékenységgel.

Zsolt szavai után egy kis zenét hallgattunk.

Ágoston Alexandra, a Vivandra Kiadó vezetője, Rofusz Kinga és gyermekei mögött látható két eredeti festmény a könyvből. A Mesemúzeumban ugyanis lehetőség volt egy hangulatos kiállítás megrendezésére  a képekből.

Marék Veronikával Richly Zsolt szavait hallgatjuk.

A Felhőbálna című mesét kezdem el mondani nagy lelkesedéssel, mert szenvedélyesen szeretem a tenger alatti világot különleges teremtényeivel. Ez a történet készült el legelőször a kötetből.

Lovass Dóra barátnőm, aki később A koboldfa című mese felolvasásakor olyan kedvesen kisegített.

Kisebbik lányom, Léna, aki éppen mindent elkövet, hogy igazán huncutnak tűnjön.

Léna leellenőrzi, hogy biztosan az a mese jön-e, aminek jönnie kell.

A felhőbálnás mesét olvasom fel. Annyira azért nem komolyan, mint ahogyan az arckifejezésemből gondolhatnátok.

És az említett helyzet, amiből Dóra kimentett, azzal hogy folytatta a mese olvasását. A koboldfa című mese két szerelmes koboldról szól, akiket elszakít egymástól a Viharkirály, de döbbenetes erejű, idős korukig kitartó hűségüket látva újra összehozza őket. Hát ezt a mesét én bizony nem tudtam végigolvasni. Talán mert mélyen vágyom rá, hogy a férjemmel együtt öregedjünk meg, de azt is tudom, milyen ritka kincs, ha egy pár ilyen szép kort ér meg. Ezért a történet felénél megállíthatatlanul zokogni kezdtem (igen, írónéni  a képen éppen a könnyeit törölgeti).  De szerencsére Both Gabi kisegített egy zsebkendővel, a barátnőm pedig befejezte a történetet, amíg én jól kiszipogtam magam. Emma lányom figyeli a felolvasást.

Rofusz Kinga, a könyv csodaillusztrátora, egy ilyen csodafával készült. A gyerekek az általuk rajzolt koboldokat beköltöztethették a fa ágaira.

A padlóműhely alkotói.

Marék Veronika derűje mindenkire átragad, mellette csak mosolyogni lehet. Jobbra Emma lányom vigyorog.

Marék Veronika mindig olyan bölcsen mesél, hogy csak rajongva lehet hallgatni őt.

Amíg mi beszélgetünk, addig a  háttérben Dóra barátnőm férje, Bosznai Tibor vidám árnyjátékot rittyent Léna lányom legnagyobb örömére.

Dedikállok.:)

Rofusz Kinga inkább dedikül.:)

És a vigyortrió: Ágoston Alexandra, a Vivandra Kiadó vezetője, aki úgy szeretgette ezt a könyvet az előkészületektől kezdve, mintha a saját gyermeke volna, Lovass Dóra barátnőm, aki mellett sosem érzem magam túl magasnak, és én. Jó volt így együtt, és jó volt mindenkivel, aki eljött, köszönöm a sok szeretetet, amivel elhalmoztatok a könyv megjelenése kapcsán.

Egy újabb regény és az ő zenéje

A blog az ünnepek idején csendes volt, mert a családommal töltöttem minden időt, és szinte alig kerültem gép közelbe. Csak könyv közelbe. Fantasztikus francia nyelvű, képzőművészeti (mese)könyvek közelébe (ezek közül néhány megér egy-egy külön bejegyzést, többek között Alessandro Baricco Soie c. regénye Rébecca Dautremer elképesztően zseniális képeivel, ez ugyanis egy könyvészeti műalkotás), melyeket a Jézuska hozott nekem, hogy sóhajtozva irigykedjek, milyen szép könyvek születnek külföldön, aztán gyorsan elhatározzam, én is szeretnék ilyeneket, ezzel kergetve őrületbe a kiadóimat.

És persze sok-sok felnőtt regény társaságában is ünnepeltem, mert egy író, nem tud írni, ha nem olvas eleget.
Nekem a lírai, érzékeny szövegek a gyöngéim, az erősen vizuális, megrázó, érzelmileg felpofozó szövegek, melyek után úgy érzem, pszichés vérátömlesztést kaptam. Így könnyebben megy az alkotás.

A Madárasszony megírása után picit fellégeztem, de egy furcsa űr is keletkezett bennem. Mintha elvesztettem volna a munkahelyem, csak lebegtem a semmiben (pedig mennyi mindenen dolgoztam). Aztán rájöttem, mi hiányzik nekem. Egy újabb regény. Hogy minden reggel üdvözöljem az adott regényem szereplőit, megkérdezzem, mi történt velük tegnap este, kávézzunk egyet az iroda konyhájában, pletykáljunk a többi regényhősről, ebéd után letegyek egy meglepetés túró rudit az asztalukra (igenis esznek túró rudit a regényhősök, és hogy imádják!) aztán pedig, ha lejárt a munkaidő, azzal a felelőtlen, könnyed búcsúval köszönjek el tőlük, melyben benne van a holnapi viszontlátás bizonyossága.

Mivel a felnőtt korosztálynak mostanában csak néhány novellám született, viszont egy kamaszregény ötletem már lapult a fiókban egy ideje, nekiálltam ezt megírni. Vagyis újra van egy regénymunkahelyem, ahová bejárok dolgozni. És van egy zeném is, amely mindig bennem rezeg, ha írom a szöveget, vagy gondolkodom rajta.

Hogy miért pont ez választottam? Kiderül a következő bejegyzésből.

Előkészületben: Egy marék buborék

Ősszel fog megjelenni Egy marék buborék címmel a Kolibri kiadónál a rímes-ritmusos verseket tartalmazó gyerekverses kötetem. Szulyovszky Sárától, a kötet illusztrátorától ilyen és ehhez hasonló, csodálatos képeket kapok mostanában, melyekben nem győzöm gyönyörködni.

Ez a kép a Trambuli című vershez készült, amelyet Emmának írtam egy őszi betegsége alkalmával, amikor a négy fal közé szorult, és pár napos fekvésre kényszerült. Nyughatatlan, energikus természetéből adódóan ez igen nagy teher volt számára. A nyári ugrálásokat felidéző vers kicsit megkönnyítette neki elviselni ezt az unalmas pihenőt. A lenti képen Emma és Léna ugrál a trambulinon.

Hegyi billegető és keresztcsőrű - Madárasszonyhoz képek

Itt Pilisszentkereszten, a hegyek között, ahol a nyarat töltjük, talán nem is olyan meglepő a felbukkanása, de azért mi mégis nagyon örültünk neki. A fenti képen egy hegyi billegető pózol, amit Balázsnak sikerült lencsevégre kapnia. Fekete-fehér rokonát a barázda billegetőt gyakran lehet látni, amint le-föl mozgatja hosszú farkát, szinte hozzáérintve a földhöz, mintha egy különös távírószerkezet lenne, amely a porba kopogtat rejtélyes üzeneteket.

A keresztcsőrűt viszont már sokkal izgalmasabb volt megfogni, mivel ebből a furcsa kinézetű madárból, viszonylag keveset szoktak gyűrűzni. A csőre annyira mókás, hogy akár cirkuszban is felléphetne vele, a sváb madarászok által használt becenevéről nem is beszélve: Krivánka. Ilyen névvel akár egy mesekönyvben is szerepelhetne (lehet, hogy egy tündéres könyvbe majd jól beleírom).

A csőre egyébként nem azért ilyen, mert a hím így akar bevágódni a nőstényeknél, hanem egyszerűen így praktikus neki. A speciális csőr teszi lehetővé számára, hogy a fenyőtobozokból kihalássza a mélyen lapuló magokat.

A két lány közül mondanom sem kell, hogy az enyhén természetmániás és erősen analitikus típusú Léna fogta kézbe, majd engedte el. Emma csak gyorsan megcsodálta, majd szaladt tovább, mert sürgős mozogni, biciklizni, csúszdázni vagy táncolni valója akadt valahol.

Érintetlenek című cikk az új Marie Claire-ben

Szerencsés nő vagyok, mert mind a gyerekeim, mind a férjem megfelelő mennyiségű és minőségű érintésben részesít. Mondhatnám azt is, hogy sokat babusgatnak. Léna lányom, aki egy szenvedélyes skorpió, különösen professzionális ebben: az arcomat a két tenyere közé veszi, mélyen a szemembe néz, felméri, hol van szükségem érintésre, majd az adott helyeken ellát megfelelő mennyiségű puszival és simogatással. Ezekért a pillanatokért érdemes élni.

De sajnos nem minden ember kap ennyi simogató, kényeztető szeretetet. És ennek fájó hiányát szó szerint a bőrükön érzik.

A júliusi Marie Claire-ben arről írtam néhány gondolatot, hogy milyen is az érintetlenek élete.

Mi fán terem a madárgyűrűzés? - Madárasszonyhoz képek

Amint látjátok a madárgyűrűzés nem fán terem, hanem stanglin (amit én először spanglinak értettem). Két hosszú rúd közé feszítik ki a függönyhálót a nádas közepén. A hálókhoz ilyen pallókon lehet besétálni, mint amilyeneken Emma és Léna áll. A háló ezen a képen éppen össze van húzva.

A felette lévő képen egy madár látható a háló zsebében. Az, hogy a hálóba akad, nem fáj neki, csak átmenetelileg mozgásképtelenné teszi.

Mint ahogyan  a madarásztól kapott gyűrű viselése sem teher a számára, főként, hogy ilyen könnyű, alumínium karikát kap a lábára. A legfelső képen látjátok egy madarász kellékeit: a gyűrűket több méretben, a gyűrűző fogót, a vonalzót a madár bizonyos részeinek leméréséhez, és a gyűrűző füzetet, amibe az adatokat beírják. Ezen a füzeten a Madárasszony című regényem főszereplőjének Linger Lilinek a neve szerepel.

Készülőben: Seprűsrác meséi

Fantasztikus élmény volt testközelből látni, hogyan alakulnak a Seprűsrác meséinek a képei, hiszen Gyöngyösi Adrienn mellett írok mostanában. Március óta ugyanis közös műteremben műalkotunk.

A képek elkészültek, és már Pintér Józsefnél vannak, hogy a betűk és sorok is elnyerjék végleges formájukat. Aztán pedig irány a nyomda, hogy a Könyvfesztiválra tervezett bemutatóra a könyvet kézbe lehessen venni.

Emma lányom két kedvenc képét teszem most fel ide. Ez a mese egy olyan birodalomról szól, ahol a szavakat fegyverként használják az ott élő emberek (akárcsak a mi világunkban). Egy ilyen szópárbajban, az egyik szóvitéz majdnem elpusztítja egyetlen mondataival az egyik vándort, de aztán minden jóra fordul. Annyira, hogy még egy szerelmi szál is lesz a történetben.

Adri most is nagyon kitett magáért: a képek szívhez szólóak, líraiak, és nagyon-nagyon humorosak (ez a betűkard egyenesen zseniális ötlet). És fantasztikus színekben pompáznak: szinte mindegyik képen felbukkan a mályva, a rózsaszín, a lila egy-egy éteri árnyalata, vagy a sárga néhány mustáros vagy derűs okkerváltozata, melyektől ez embernek azonnal jó kedve lesz.

Hogyan került bütykös hattyú a Madárasszony c. regénybe?

Pár hete Balázs éppen a Madártani Egyesületben járt, hogy leadja a tavalyi gyűrűzési jelentését, amikor találkozott Karcza Zsolttal, a Gyűrűzőszakosztály vezetőjével.

Zsolt másnap hattyúgyűrűzésre készült, ahová hívta a férjem is. Balázs igent mondott, sőt kitalálta, hogy magával viszi Emmát, úgyis ritkán hiányzik az óvodából, ennek be kell férnie.

A bütykös hattyú azért különleges madár, mert roppant hűséges. Nem keres magának minden tavasszal új társat. Egy hattyúpár az egész életét együtt éli le.

A gyűrűzésük nem olyan egyszerű. Az ételt ugyan könnyen elfogadják, viszont nagy testükben nagy erő lapul, ezért nehéz rájuk tenni a karkötő méretű, színes gyűrűt. A gyűrűzés tehát legalább kétemberes feladat, és még így is lehet, hogy a szárnyukkal jókora pofonokat adnak, a lábukkal pedig véresre karmolják a madarász kezét.

A képen látszik, ahogy Zsoltnak milyen erősen kell tartania a hattyút, amikor a gyűrűzéshez készül, Emma pedig kicsit ijedten figyeli ember és madár harcát.

A regényben a bütykös hattyú emberek számára is példaértékű hűsége erős szimbólumként fog megjelenni, és megemlítek egy hasonlóan küzdelmes hattyúgyűrűzési esetet is.

Most írtam: Két rövid mese a Pagony új antológiájába

A nagy sikerű Autósmesék antológia mintájára készül majd egy újabb meseválogatás a Pagony Kiadó gondozásában Rubik Anna képeivel.

Az antológiába két rövid szöveget írtam, a két kis lányomnak ajánlva őket.

Mivel Emma rajong a rajzolásért, ezért az ő meséjének főszereplője egy olyan lány, aki ügyesen rajzol. Annyira, hogy akár a lerajzolt dolgok meg is elevenednek a képei nyomán.

Léna pedig igazi bújós kismacska, ezért neki egy olyan mesét írtam, amelyben a főhős nem ereszti el azt, akit nagyon szeret.