Fantasztikus élmény volt testközelből látni, hogyan alakulnak a Seprűsrác meséinek a képei, hiszen Gyöngyösi Adrienn mellett írok mostanában. Március óta ugyanis közös műteremben műalkotunk.A képek elkészültek, és már Pintér Józsefnél vannak, hogy a betűk és sorok is elnyerjék végleges formájukat. Aztán pedig irány a nyomda, hogy a Könyvfesztiválra tervezett bemutatóra a könyvet kézbe lehessen venni.
Emma lányom két kedvenc képét teszem most fel ide. Ez a mese egy olyan birodalomról szól, ahol a szavakat fegyverként használják az ott élő emberek (akárcsak a mi világunkban). Egy ilyen szópárbajban, az egyik szóvitéz majdnem elpusztítja egyetlen mondataival az egyik vándort, de aztán minden jóra fordul. Annyira, hogy még egy szerelmi szál is lesz a történetben.
Adri most is nagyon kitett magáért: a képek szívhez szólóak, líraiak, és nagyon-nagyon humorosak (ez a betűkard egyenesen zseniális ötlet). És fantasztikus színekben pompáznak: szinte mindegyik képen felbukkan a mályva, a rózsaszín, a lila egy-egy éteri árnyalata, vagy a sárga néhány mustáros vagy derűs okkerváltozata, melyektől ez embernek azonnal jó kedve lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése