A hétvégén Balázs szokásához híven széthúzta a kertben felállított hálót.
Két nap alatt 100 madarat sikerült fognia, és meggyűrűznie, ami közül persze igen sok volt a gyakorinak mondható szén- és kékcinke (hogy a kékcinke micsoda kéket bír kikeverni a tollaihoz, fantasztikus), de akadt egy-két ritkább madár is.
A brutális csőrszerkezettel ellátott két meggyvágó is nagy örömet okozott a családnak (Balázs egy papírlapot tett a szájához, hogy illusztrálja nekünk, milyen éles a csőre, de hát a meggyvágó hülye volt ráharapni egy íztelen, szagtalan papírra, így kénytelenek voltunk elhinni neki, hogy tényleg képes elvágni a csőrével akár egy meggy magját is).
De a legszebb madár ezúttal a tengelic volt, amely piros-sárga tollazatával egy igazi mesemadár, Léna is hosszan gyönyörködött benne.
A tengelic nekem is nagy kedvencem, imádom a színes madarakat, akik a divat színeit kreatív virtuozitással használják tollruhájuk megtervezésekor, ezért nem meglepő, ha egy fejezetet ez a madár is kapott a Madárasszony című, megjelenés előtt álló, felnőtt regényemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése