Nálunk a családban mindenki szeret a természetben zizegni. Én ellennék egy füles fotelben is a kedvenc könyvemmel. Persze csak, ha megvolt a napi zumbaórám, ahol kellően kiugrálhattam magam.
De a családom többi tagjával menni kell. Repcevirág-tengerben fürdeni, bogarat simogatni, gyíkot lesni, siklóval szaladni, békával kuruttyolni, visszakurjantani a madaraknak, felhőt járni.
Itt épp a virágtengerben fürdőzést próbálom ki.
Emma a felhőjárást gyakorolja.
A békával való kuruttyolást is kipipálhattuk.
Ezen a képen még vigyorgok, mert nem sejtem milyen láncos-tyúklétrás rész vár minket a szlovák paradicsomban.
Emma és Léna a legvagányabb túrázók. Esőben, szélben, vékony fémlétrán, láncba kapaszkodva, mindig elöl mentek, megelőzve az összes felnőttet.
Írónéni létrán mászik.
Nagyon hálás vagyok az én örökké ficergő, nyughatatlan családomnak, hogy ilyen lenyűgöző helyekre juthatok el általuk. Csoda, ha a természetnek olyan fontos szerepe van az írásaimban? Különösen a Kettő című regényemben lesz nagyon hangsúlyos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése