Ilyen volt a Könyvfesztiválon

Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, aki ellátogatott a Könyvfesztiválra, hogy részt vegyen a közös iskolai játékban Pankával és velem. És azt is, hogy ilyen sokak jöttetek könyvet dedikáltatni, és annyi szeretetet, mosolyt kaptunk Tőletek!

Az iskolába menetel az ébredéssel, fésülködéssel (én véletlenül fogkefével tettem), reggelizéssel, és fogmosással (ezt meg hajkefével próbáltam), és öltözködéssel (itt meg sapka helyett bugyi került a fejemre) kezdődött.

Aztán bepakoltuk az iskolatáskát, volt, amire szükség volt, mint például a tolltartó, a füzet, könyv, tornazsák, tornacipő, kulacs, uzsis doboz.

Tovább keresgélem az iskolatáskába való cuccokat.

Az úszószemüveg (hacsak nincs úszás tesi helyett), úgy mint a rágó, mobiltelefon, pónihintó, faröppentyű, fröccsöntött műanyag rák stb. nem került az iskolatáskába.

Ismét szuper "iskolás" közönségünk volt, hálásak voltunk nekik.

Kész vagyunk, táskával a hátunkon irány a suli! Sietni kell, nehogy elkéssünk! 

A tanórák szerencsére itt nem olyan komolyak, mint egy igazi iskolában. Nyugodtan lehet kacarászni és hangoskodni.

A magyar és és az énekórán túl vagyunk, már a tornaóránál tartunk. Akkor jöhet a tűz, víz, helikopter! Akarom mondani, repülő!:)

Végül a rajzóra következett Pásztohy Pankával irányításával.

A gyerekek közösen alkothattak a könyv illusztrátorával.

Egy álomszép iskola készült.

Itt pedig már dedikálunk.

Panka rajzol és pecsétel, én írok.

Olyan szuper nyomdakészletet hozott magával, amelyet én is megirigyeltem, nem beszélve a gyerekekről.

Milyen a jó iskolatáska? - Iskolás szülők kézikönyve

Szerintem egyik iskolai felszerelés kiválasztásával sem töltöttem annyi időt, mint az iskolatáskáéval.

Tágas tér legyen benne, hogy  ne váljanak salátává a könyvek és munkafüzetek.
Könnyű legyen, hogy a gyerek a hátát még felnőttkorában is tudja használni.
Mutatós legyen, vagyis a lányom három napnál tovább lelkesedjen a rajta található mintákért.

Ezenkívül muszáj oldalra két nagy zseb a kulacsnak
 (ha ez a táskába kerülne, annak beláthatatlan következményei lennének, úgyhogy menjen csak kívülre egy hálós zsebbe) és az uzsonnás doboznak (az uzsonnás doboz fogalma az ovis szülőből avanzsált sulis szülőnek
teljesen új dolog, és persze ebből sem mindegy, milyet szerez be az ember. Nálunk az XXL méret vált be, az édi-bédi, kisebb monster highossal szemben, mert Emma bődületes mennyiségű kaját eszik: vagy az ebéd íztelenül bio, és néhány falatot tüntet csak el belőle, vagy hosszú napja van, és kilukad a gyomra, mire az ebédlőbe kerül).

Tehát lelki szemeim előtt nagyjából egy nemlétező, mesebeli hátizsák lebegett, mely nem merevítős (hiszen az rengeteg plusz súly, még akkor is, ha műanyagból készül a merevítő), de az A/4-es munkafüzet, könyv sem gyűrődik benne (gyűri azt majd eleget a gyerekem, hogy takaros kis szamárfülek díszítsék), menő, de olyan mintázattal, melynek menősége nem köthető a divatból bármikor kieső rajzfilmfigurákhoz és hamar elmúló trendekhez, pehelykönnyű (vagyis nem olyan, mint a legtöbb iskolatáska, ami alatt már akkor összeesik a gyerek, ha még nem pakolt bele semmit, ha meg könyvek is kerülnének bele, valószínűleg rohanhatnék vele az ügyeletre, mert maradandó gerincsérüléseket szenvedett).

A legjobb persze az lenne, ha az iskolatáska vinné a gyereket a suliba, és nem fordítva, de hamar rá kellett jönnöm, hogy kénytelen leszek lejjebb adni az igényeimet.

Ahogy ezt mind végiggondoltam, rájöttem, hogy gyakorlatilag lehetetlen ilyen táskát találni. Vagy mégis?

A mi sulink zseniális igazgatója remek összefoglalót készített a szülőknek az iskolafelszerelésekről, és a leírásban azt is megosztotta fotót mellékelve, hogy anyaként ő annak idején, milyen táskát vett a gyerekeinek. A táska súlya üresen nem haladta meg a fél kilót. Ez egy svéd hátizsák márka, melyet eredetileg iskolatáskának terveztek, de olyan jól sikerült, hogy azóta túrázók és biciklisták is használják. Azt hiszem, az ő példája győzött meg arról, érdemes ellenállni a csilli-villi, tünd-bündi figurás, tolltartós-tornazsákos szettben árult, csillagászati összegért kínált, melák táskáknak.

Végül elmentünk Emmával egy olyan boltba, ahol én már felpróbáltam, és lemértem a táskák súlyát, majd választott egy általa menőnek gondolt darabot, nincs rajta se flitter, se glitter, se szalag, se csipke, mégis jól néz ki. Kényelmes, bevált, szereti. És ha az épp dívó trendeket akarja követni, kap rá cuki-muki kulcstartót, zizegő függentyűt, amivel bátran alktuál-menőzhet.

Dedikálás a Könyvfesztiválon április 26-án

Sok-sok szeretettel várunk 

 Pásztohy Pankával

április 26-án 14 órakor egy kis iskolás játékra, 

utána pedig 15 órától az Iskolások kézikönyvének a dedikálására

a Millenáris Park D-épületébe (itt volt régen a Csodák Palotája), a Gyereksarokba, illetve a D7-es  standhoz, a Pagony Kiadóhoz!

Jelöld meg a saját iskolás könyvedet, ahogy a lányaim tették, aztán Pankával mi is írunk, illetve rajzolunk Neked bele valamit!

Az Iskolások kézikönyve című könyv bemutatója

Mindenkinek nagyon köszönöm, aki eljött szombaton a Petőfi Irodalmi Múzeumba az Iskolások kézikönyvének a bemutatójára. Aki esetleg lemaradt, annak mutatok néhány képet.

Az elején Gáspár Máté kérdéseire válaszoltunk Pásztohy Pankával.

Amikor Máté arról érdeklődött, hányan iskolások már vagy készülnek oda, a gyerekek pont úgy jelentkeztek, ahogyan az egy jól nevelt iskoláshoz illik.

A Petőfi Irodalmi Múzeum csodálatos belső terei láttán inkább képzeltük magunkat egy palotába, mint  iskolába. De legalábbis palotaiskolába.

Rendkívül lelkes közönség várt, akik azonnal benne voltak abban, hogy iskolásdit játsszunk.

Itt épp összeadunk, hogy "ásó, kapa, nagy harang" válassza el a számokat.

A közönség egyik legmosolygósabb tagja.

 Ki találja meg a képen a férjemet, vagyis a fotóst?

A ötperces tanórákon még jól bírja az ember figyelemmel. Bár a hétköznapokon is ilyen rövid órák lennének, ugye?

 Összpontosítás.

Fordított rajzóra: ezúttal a gyerekek mondták meg a rajztanár néninek, mit rajzoljon, és nem fordítva.

Pásztohy Panka a gyerekek szenvedélyes instrukciói alapján egy álomiskolát rajzolt, ahol fagyiból van a kapu, nyalóka a kerítés, létrán lehet felmászni a magas padokhoz, és fogkefe a kémény.

Író néni magyaráz.

Látjátok ezt a gyönyörű tapétát a háttérben? A úri környezetben külön élmény volt pózolni a legújabb könyvemmel, amely nagy kedvenc a családban. Emma és Léna már bele is vésték a nevüket.

Hogyan tavaszol egy író?

Sok az írnivaló, de annyira nem lehet sok, hogy ne legyen idő a családra, vagy egy kis feltöltődésre. Íme néhány fotó arról, hogyan telik a tavaszom.:)

A Füvészkert maga a csoda. Ez a kis pihés levelű növény egyenesen elvarázsolt. Annak ellenére, hogy a reputációját a nyolcvanas évek virágkötői igencsak megtépázták, amikor annak idején unalomig pakolgatták a csokrokba.

A Füvészkert üde zöldje mindenkit energiával tölt fel. Én sem bírtam ki vigyorgás nélkül. Amúgy az összes évszak rejteget itt meglepetést: állandóan nyílik, virul vagy burjánzik valami a melegházakban vagy a kertben. Érdemes ellátogatni ide egy kis családi gyönyörködésre.

Hát ez a hely már nem mindenki számára látogatható, ezért is volt különösen nagy megtiszteltetés, hogy meghívást kaptam ide. Nem máshol jártam, mint Szegedi Katalin fantasztikus hangulatú műtermében, ahol A fűszerkatona című közös könyvünkhöz készült egy filmtréler.

Nagyon élveztem a forgatást, Kata és a stáb társaságát. Kata tárgyai és személyisége annyira magával ragadó, hogy az ember úgy érzi, pontosan egy mese közepébe csöppent. Egy olyanéba, amit nem ő írt, hanem neki írtak.

Egy madarász férjjel és egy ugrabugrálós, és egy bogarászós lánnyal hová máshova lehetne menni, ha nem a Kiskunsági Nemzeti Parkba? Ez a híd azért fontos a családunk életében, mert a férjem még gyerekként nagyon sokat járt ide madarászni.

A régi vashídról lehet figyelni a vízben felbukkanó állatokat, hallgatni a sikló trappolását a nádasban, figyelni a nádi poszáták hangját, napozni, piknikezni, fotózni, nádharcost játszani, kinek mihez van épp ízlése a családban.

Aztán érdemes egy kicsit odébb autózni a Nemzeti Parkban, és megkeresni ezt az üregdombot ( a mi családunk által adott név), ahol meg lehet lesni a szurikáta európai megfelelőjét, az az ürgét, amely a Petőfi-versben felvázolt karakterű állatkánál jóval aranyosabb. Nálunk az ürgedombon ilyen mondatok szoktak elhangozni: "Anya, ez egy konkrét, óriási ürgelyuk." "Anya, ez a pöffeteg már nem pöfög. Vagy csak kicsit."

És ha az elmesélésem alapján nem lenne világos, hogyan is néz ki egy ürge, miként les, kíváncsiskodik körbe a domb egyik kis járatából előbukkanva, akkor Léna most bemutatja ezen a fényképen.