Előkészületben: A szívmadár Rofusz Kinga képeivel

Réges-régi álmom teljesült azzal, hogy lehetett egy közös könyvem Szegedi Katalinnal és Szulyovszky Saroltával (akikkel remélhetőleg még lesz is.:)), de még egy álmom hátra volt, amely most úgy néz ki, mégis valósággá válhat.

Azóta rajongok Rofusz Kinga képeiért, amióta megjelent  az Irijám és Jonibe c. könyve Schein Gáborral. Később úgy hozta a sors, hogy két könyvük is lett Máté Angival, akinek meg a szövegeit szeretem annyira, de annyira. Ezért hát a Kapitány és a Narancshal és Az emlékfoltozók is nagy-nagy kedvencemmé váltak.

De A világ összes kincse és a Samu-sorozat is közel áll a szívemhez. Érzékeny, finom kidolgozású, egyszerre derűs és melankolikus képei alapján Kingát messziről meg lehet különböztetni a többi illusztrátortól. Sokat agyalós, sokat lelkizős, sokat "szívezős" nőnek képzelném, aki a művészetben nem ismer kompromisszumokat, ezért a kezei közül mindig egy gyönyörű könyvtárgy kerül ki.

És most hála a Vivandra Kiadónak napvilágot láthat egy közös könyvünk, egy szerelmes meséket tartalmazó gyűjtemény. A kifejezetten lírai stílusban megfogalmazott történetek sokféle arcát mutatják meg a szerelemnek, amely lehet hűséges, lehet féltékeny, lehet fájdalomtól eltorzult, és még sorolhatnám, hiszen annyiféleképpen tudunk szeretni, ahányan vagyunk. A kötet címe A szívmadár lesz, és várhatóan Könyvhétre fog megjelenni.

Rébecca Dautremer-Alessandro Baricco: Soie

 Az előző posztban említett csodakönyvről szeretnék írni, mely a Tishina kiadónál jelent meg tavaly ősszel, és a sorozatnak várhatóan lesz folytatása.

A könyv története körülbelül öt évvel ezelőtt kezdődött, amikor a kiadó alapítói, Jonathan Bay és Antonine Ullmann ezt kérdezték: "Mi lenne, ha megkérnénk Rébecca Dautremert, hogy készítsen képeket a Selyemhez?" Megkérték. A mesekönyveiről híres Rébecca 2011 októberétől 2012 júliusáig dolgozott ezen a  felnőtt könyvön. Finom, meglepő, lírai, karakteres és minden apró részletre kiterjedő rajzait nem pár hónap alatt készíti, ez a fajta "lassúság" minden könyvére jellemző. Lehet, hogy kevesebb könyve jelenik meg egy évben, mint más illusztrátornak, azok viszont igazi műalkotások.

"A keveset, de szépet"-elv remekül illett a kiadó profiljához, akik szintén azt vallják, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ez a könyv nyomdászati megoldásain is jól látszik. A júliusban elkészült rajzok gondos feldolgozása után a könyvet szeptemberben nyomták ki  egy barcelonai nyomdában, ahol vélhetően a legjobban értettek az igen érzékeny Munken papírokhoz.

A könyvet ugyanis tervezője, Tai-Marc le Thanh (Rébecca férje, és sokszor szerzőtársa is) különleges papírokra álmodta meg. A belső 150 grammos Munken Pure, a külső Wibalin Naturel Pistacchio, míg a védőborító 140 grammos Splendorgel Avorióra lett nyomva, amely szinte hajtásnyomok nélkül lényegül át egy duplaoldalas plakáttá, ha kiterítjük.

És a tervező álmából úgy tűnik, gyönyörű valóság lett, mert a gondos szkennelés, betűválasztás, tipográfia, képkeretek és az álomszép papírok tökéletes együttest alkotnak. A könyv kapható "mezei" változatban is, mely már így is egy műremek, és megrendelhető artbook formában, sorszámozott, egyenként szignózott, díszdobozos alakban, mely a könyv kilencven rajzának összes vázlatát, és a hozzá kapcsolódó vizuális gondolatokat is egybegyűjti, és így betekintést enged abba, hogyan dolgozik ez a fantasztikus művésznő egy szöveggel.

Merthogy fantasztikus ez az illusztrátornő, akinek a Princesses oubliées ou inconnues - Nevenincs és sosemvolt hercegnők (az egyetlen magyarul elérhető könyve hála a Scolar kiadónak) hozta meg annak idején hazájában az elismertséget, és azóta is nagy sikerrel dolgozik nem csak művészi könyveken, de tankönyveken, filmeken, színházi darabokon és reklámfilmeken is.

Fotografikus kompozíciói, meseszerű környezetábrázolása, drámai fényei, a figurák groteszk testarányai, költői gesztusai, és a képek letűnt gyerekkort idéző, meleg színei és káprázatos részletességgel kidolgozott rajzai által olyan irigylésre méltóan izgalmas magánmitológiát teremtett Rébecca, mely csak igen keveseknek adatik meg. Remélem, ettől a különleges képességű illusztrátortól egyre több könyvet láthatunk majd itthon, mert a magyar felnőttek és gyerekek is megérdemlik, hogy a képeiben gyönyörködhessenek, majd tovább álmodhassák magukban azokat.

Egy újabb regény és az ő zenéje

A blog az ünnepek idején csendes volt, mert a családommal töltöttem minden időt, és szinte alig kerültem gép közelbe. Csak könyv közelbe. Fantasztikus francia nyelvű, képzőművészeti (mese)könyvek közelébe (ezek közül néhány megér egy-egy külön bejegyzést, többek között Alessandro Baricco Soie c. regénye Rébecca Dautremer elképesztően zseniális képeivel, ez ugyanis egy könyvészeti műalkotás), melyeket a Jézuska hozott nekem, hogy sóhajtozva irigykedjek, milyen szép könyvek születnek külföldön, aztán gyorsan elhatározzam, én is szeretnék ilyeneket, ezzel kergetve őrületbe a kiadóimat.

És persze sok-sok felnőtt regény társaságában is ünnepeltem, mert egy író, nem tud írni, ha nem olvas eleget.
Nekem a lírai, érzékeny szövegek a gyöngéim, az erősen vizuális, megrázó, érzelmileg felpofozó szövegek, melyek után úgy érzem, pszichés vérátömlesztést kaptam. Így könnyebben megy az alkotás.

A Madárasszony megírása után picit fellégeztem, de egy furcsa űr is keletkezett bennem. Mintha elvesztettem volna a munkahelyem, csak lebegtem a semmiben (pedig mennyi mindenen dolgoztam). Aztán rájöttem, mi hiányzik nekem. Egy újabb regény. Hogy minden reggel üdvözöljem az adott regényem szereplőit, megkérdezzem, mi történt velük tegnap este, kávézzunk egyet az iroda konyhájában, pletykáljunk a többi regényhősről, ebéd után letegyek egy meglepetés túró rudit az asztalukra (igenis esznek túró rudit a regényhősök, és hogy imádják!) aztán pedig, ha lejárt a munkaidő, azzal a felelőtlen, könnyed búcsúval köszönjek el tőlük, melyben benne van a holnapi viszontlátás bizonyossága.

Mivel a felnőtt korosztálynak mostanában csak néhány novellám született, viszont egy kamaszregény ötletem már lapult a fiókban egy ideje, nekiálltam ezt megírni. Vagyis újra van egy regénymunkahelyem, ahová bejárok dolgozni. És van egy zeném is, amely mindig bennem rezeg, ha írom a szöveget, vagy gondolkodom rajta.

Hogy miért pont ez választottam? Kiderül a következő bejegyzésből.

Könyvbemutató: november 30. 16 óra, Akvárium

Legelőször is sok szeretettel hívok mindenkit az Egy marék buborék című könyvem bemutatójára.

Mikor? november 30-án 16 órakor. 

Hol? Az Akváriumban, ingyenes belépéssel.

Kivel? Farkasházi Rékával és zenekarával, akik egy-két verset csodálatos dallá álmodtak, Szulyovszky Sarolta illusztrátorral, aki egyenesen Olaszországból érkezik ide, hogy meséljen a képekről, és dedikálhasson Nektek, Balázs Eszterrel, a Kolibri Kiadó főszerkesztőjével, aki beszélget  majd Sárival és velem a könyv létrejöttéről, melynek megszületésekor ő is sokat bábáskodott.

Gyertek, jó lesz! 

Addig is pár kép a könyvről, ami szerintem varázslatosan néz ki.

Megjött a nyomdából a könyv, és már kapható a boltokban! És bizony gyönyörű lett!

A buborékok, amelyeket a borítón lévő kislány fúj, kaptak egy kis formalakkot, hogy igazi buboréknak tűnjenek.

A belső oldalak 170 grammos, vastag papírra lettek nyomva, melyek szépen visszaadják a színeket, és gyönyörű tartást adnak az oldalaknak. Szulyovszky Sarolta képei egyszerűen fantasztikusak rajta.

Itt meg én kukucskálok ki nagyon boldogan könyv mögül, mert annyira örülök, hogy ilyen szép lett.

Egy marék buborék: a nyomdában jártunk

Így néz ki néhány ív a könyvből és a borító.

A színek nem biztos, hogy teljesen pontosak, hiszen itt a borítót és a belsőket egy képre fotóztuk, gépindításkor pedig külön lettek beállítva a színeik. De talán azért sejteni lehet, hogy milyen csodákat láttunk a nyomdában a könyvből.

Itt a rasztereket vizsgálják lupéval. Bár szerintem ezek a nyomdászok annyira profik, hogy már nagyítóra sem lenne szükségük.

Egy ív, még a versek nélkül. Egyszerűen fantasztikus látvány volt.

És a borító: egy összehasonlítási alappal, és a frissen nyomtatott verzióval.

A szakértő is megvizsgálja a borítót, én meg csak figyelem, hogy mit figyel.

Ezen a gépsoron jött ki a borító, és az előzék. Egy-egy kis oszlop egy-egy fémhengert és színt rejt. Mindegyiken átmegy a papír, hogy végül összeálljon a különféle színekből a kép.

A belső ívek egy picit nagyobb gépen futottak át.

És a végeredmény: a még vágatlan, de varázslatosan szép nyomdaívek. 

Már alig várom, hogy kézbe vehessem a könyvet, aminek a szépségére egyszerűen nem találok szavakat.

Madárasszonyhoz képek: Ragadozók és egy sirály

A vörös vércse kis testű ragadozó, és ezen a közeli képen jól láthatjátok, mennyire vörös, tényleg szép pirosas tollai vannak. Nem csak a természet közelében, de a városban is könnyedén megél, egész csapatok fészkelnek (a legnagyobb magyarországi telep) a Parlament tornyain: a szoborfülkék, ablakok, párkányok régóta vonzzák őket az Országház tetejére.

Az egerészölyv viszonylag gyakori ragadozó, rendszeresen láthatjátok őket az autópályák szélén, oszlopokon ücsörögve, az autók által elütött dögökre várva, vagy az út melletti mezőket vizslatva. A képen látható madárnak az a különlegessége, hogy az egyik lába elsorvadt, az ölyv mégis él és virul, vagyis fantasztikusan tehetséges, mert egy lábbal is tud vadászni.

Dankasirályt is gyakran láthattok, leginkább a Duna-parton vagy a Duna-vizén ringatózva, ahol sok példánya át is telel, míg néhány sirály elköltözik a Földközi-tengerhez. Ennek a példánynak az a érdekessége, hogy két gyűrű is található a lábán,  kisebbik fém több információt tartalmaz, a nagyobb, műanyag viszont, messziről is leolvasható távcsővel.

Az utolsó képen pedig egy aprócskának tűnő, de valójában hatalmas parlagi sas látható, melynek állománya különösen veszélyeztetett, ezért EU-s támogatással igyekeznek megóvni a mérgezésektől és áramütésektől Magyarország egyik legnagyobb ragadozó madarát. A felröppenés mozdulata, annyira gyönyörű, hogy azonnal eszembe jutott róla a Valaki jár a fák hegyén című vers Kányádi Sándortól.

Bábdarab A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkányból

Nagyon jó hírről számolhatok be. A Takács Mari által illusztrált A Fehér Hercegnő és az Arany Sárkány című lírai mesekönyvemből bábdarab készül. 

 A szöveget Nagy Viki és Schneider Jankó, a Hepp Trupp társulat számos díjjal kitüntetett bábosai álmodták bábszínpadra. A blogjukon megnézhetitek, milyen népszerű előadásokkal járják az országot. http://hepptrupp.blogspot.hu/p/eloadasaink_05.html

Molnár Tamás és Molnár Gábor készítették ezt a csodálatos marionettbábot, amely Bai hercegnőt fogja életre kelteni. Ez a csodálatos fafigura ruhát kap majd még, ki lesz festve, és madzagok kerülnek a lábára és a kezére. Pedig már így is gyönyörű, nem igaz?