Az idei balatoni nyaralás nagy slágere Tündér Lala lett. Először hangosan olvastuk Balázzsal Emmának, aztán annyira behúzott a történet mindekettőnket, hogy külön-külön is elovastuk gyorsan magunkban az egészet.
A mese nyelvi érzékenységétől el vagyok elájulva: lírai, árnyalt, mégis frappáns, és jó dramaturgiájú szöveg.
A könyv ráadásul tele van zseniális találmányokkal, mint pl. a nonvideor és a konvertor, és annyira jól felépített és apró részletekig kitalált tündérvilág tűnik fel benne, ami simán kenterbe veri Harry Pottert.
A végén tehát megkönnyebültem konstatáltam, hogy szépirodalom is lehet populárisan érdekfeszítő anélkül, hogy fájdalmas kompromisszumokat kellene kötnie.
A régi Würtz Ádám által illusztrált könyvet olvastuk a nyaralás alatt, aminek bizonyos képeitől, be kell vallanom, én bizony gyerekként néha viszolyogtam, sőt Aterpatertől és Néma Haltól egyenesen rettegtem.
Emmát annyira nem zavarta a varázslótündér szálkaszakállas, rémisztően öreg arca, csontszerű, szinte hústalan lába és keze, de azért elhatároztam, hogy beszerzem az Európai Kiadó Szegedi Katalin képeivel kiadott szépséges könyvét is.
Szegedi Katalin művészetét egyébként is zseniálisnak tartom, régóta nagy rajongója vagyok. Az Alíz csodaországban vagy a Királylány születik képei különösen megragadtak.
Ráadásul annyira boldog vagyok, mert egy régi álmom teljesült: a Pagonynál közös könyvünk jelenik meg Maja tizenkét babája címmel. De erről majd egy másik bejegyzésben.
Visszatérve Tündér Lalához. Úgy hírlik, új képekkel jelenik meg idén az Európánál. Kíváncsian várom a kötethez készült legújabb illusztrációkat tehát Horváth Mónikától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése