Folyékony tekintet bemutató május 28-án

Ugye, milyen csodálatos borítót tervezett Szulyovszky Sarolta és Luca Morandini a könyvhöz? Én nem győzök betelni vele. Lírai, szenvedélyes és gyógyító erejű. Szépsége pont olyan elemi erővel gyógyít, mint a természet, melynek indái szinte kikandikálnak a kötetből, mert olyan hangsúlyosan van jelen a versekben. Ahogyan a női lét titkos ösvényei is behálózzák a kötetet.

Fotó: Éles Balázs

Hát így örülök én ennek a gyönyörű könyvnek, mely hét évvel az első verses kötetem után jelenik meg a Libri Kiadónál. Vigyorgok a képen annak ellenére, hogy nem éppen vidám szövegekről van szó. De nem is keményen fájdalmasakról. Folyékony fájdalom lebeg bennük, egyfajta finom bánatköd, mely megül a szemekben.

Fotó: Éles Balázs

Ha van kedvetek közelebbről is megnézegetni ezt a gyönyörű könyvet, és meghallgatni hogyan beszélgetünk róla Péczely Dórával, majd belesimulni Szalóki Ági törékeny és kedves zenéjébe, akkor

gyertek el május 28-án 19.30-ra a Pepita Oféliába!

Biztos vagyok benne, hogy Szulyovszky Sarolta, a könyv Olaszországban élő illusztrátora is lélekben velünk lesz.

Hol ír az író?

Én az a típus vagyok, aki nehezen tud otthon írni. Talán azért is mert nő vagyok, és mindig észreveszek valamit, amit a háztartással kapcsolatban tenni kéne még. És ha az ember állandóan a mosásért rimánkodó ruhák és portalanításért könyörgő polcok sóhajait hallgatja, lássuk be, elég nehéz odafigyelni az írásra. Ezért én gyakran ellátogatok a kedvenc kávéházamba, ahol már annyi szövegem született.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

A Csészényi Kávézót azért szeretem, mert csend van, nyugalom, nincs internet, és igazi békebeli báj jellemző rá. Derű és kedvesség lengi be a helyet. Pont alkalmas arra, hogy prózát írjon az ember. Itt írtam többek között a Librinél megjelent Madárasszony című regényemet. Látjátok, hogy az első képen, milyen név olvasható? Rill Órásdinasztia. Nem véletlen, hogy a regény egyik családját is így hívják, mert azonnal beleszerettem ebbe a névbe.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

De itt írtam meg a Kolibrinél megjelent, Egy Csepp Figyelem Alapítvány felkérésére írt Szárnyak és paták című új mesekönyvemet is. És ezeknél az asztaloknál készül a Pagonynál napvilágot látó Szivárványcirkusz című kis kamasz regényem, és az alakulóban lévő nagy kamasz regényem. Ebben a kávézóban találkoztam Rofusz Kingával és Ágoston Alexandrával, amikor Kinga megmutatta a Vivandránál készülő Szívmadár című mesekönyvem elő képi ötleteit.

Fotó: Éles Balázs

Helyszín: Csészényi Kávézó

Valahogy bármerre nézek ebben a kávézóban, minden sarokban ücsörög egy mesehős vagy könyvszereplő. Komótosan szürcsölik a különlegesen finom kávéjukat, felnéznek a falra, megcsodálják a kávédaráló gyűjteményt, vagy nagyokat kuncognak a régi, zománcozott táblák feliratain. Mert ők is ugyanolyan jól érzik magukat itt, ahogyan én.

Megjelent a Szárnyak és paták c. könyv

Sok várakozás és készülődés előzte meg ezt a számomra nagyon fontos könyvet, de idén Könyvfesztiválra végre megjelent! Elmondhatatlanul boldog vagyok, mert szerintem a kötet gyönyörű lett Herbszt László grafikáinak köszönhetően. Vagány megjelenésű, mégis érzékeny és kedves. Pont olyan, amilyen a cukorbeteg kisgyerekekhez illik. Ti mit gondoltok?

Fotó: Erdőháti Áron

Fotó: Erdőháti Áron

A könyv elsősorban a gyerekkori diabétesz megértésében segít, de általános meseként is olvasható. Hiszen melyik családban ne fordult volna elő, hogy a szülő úgy érezte, gyermeke olyan helyzetbe került,  legszívesebben szárnyakat adna neki, hogy át tudjon lendülni egy problémán. Velem legalábbis már előfordult hasonló. Ilyenkor talán jól jöhet egy olyan mese, mely a bátorságról szól, és arról, hogy nincsen lehetetlen, csak lehetőségek, ha elég elszántak vagyunk ahhoz, hogy  megküzdjünk értük.

Fotó: Erdőháti Áron

Fotó: Erdőháti Áron

Jó érzés volt látni a könyv sajtótájékoztatóján, és a bemutatóján a Könyvfesztiválon, hogy ennyien az ügy mellé álltak, és segítenek abban, hogy az emberek megtudják, pontosan, mi is az a cukorbetegség. Szellő Istvánnak, Wolf Katinak, Vekerdy Tamásnak, Dr. Madácsy Lászlónak, a Proton Színháznak és Pokorny Liának ezúton is köszönet lelkes segítségért.

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs

Fotó: Éles Balázs

Előkészületben: Folyékony tekintet

Mindig rá kell jönnöm, mennyire szerencsés ember vagyok. Még, ha érnek is szomorúságok, annyi örömet és derűt kapok az élettől, hogy könnyen el tudom őket felejteni.

Az egyik ilyen boldogság az, hogy végre lehet egy illusztrált felnőtt könyvem. Ha nem is olyan sok képpel, mint egy gyerekkönyv, de mégiscsak illusztrációkkal jelenik meg. És nem is akármilyenekkel.

Szulyovszky Sarolta munkásságát régóta követem és csodálom. Az itthon megjelent könyvei, illetve az olasz piacra készült munkái is mind lenyűgöztek. Tavaly volt szerencsém vele együtt dolgozni: az Egy marék buborék című gyerekkötetemhez készített lélegzetelállító képeket. Azóta arról álmodoztam, hátha lesz még közös könyvünk.


Szerencsére Sarolta igent mondott erre a felkérésre, és elvállalta a könyv illusztrálását. A Folyékony tekintet című, felnőtt verses kötethez új stílusú, különleges hangulatú képeket küldött: bámulatosan szép digitális kollázsokat. Ugye, milyen gyönyörűek? Ha kíváncsiak vagytok Sarolta többi képére is, látogassatok el  a honlapjára: http://saroltaszulyovszky.blogspot.hu/

Szárnyak és paták - Mesekönyv az Egy Csepp Figyelem Alapítvánnyal és a Kolibri Kiadóval

Újra írok erről az izgalmas projektről, amely igazán közel áll a szívemhez. A hallgatás nem azt jelentette, hogy Herbszt László, a könyv illusztrátora ne dolgozott volna eddig gőzerővel a tavasszal megjelenő mese csodálatos képein. Nézzétek csak meg, milyen gyönyörű lett a borító!

Annak, aki még nem hallott volna a könyvről, leírom a hátterét. Az Erős Antónia által alapított Egy Csepp Figyelem Alapítvány megtisztelő felkérésére írtam a nagy óvodás korosztálynak egy mesét, melynek az egyik szereplője Glu, egy cukorbeteg kisfiú. A könyv nem didaktikusan, inkább a szívre és a lélekre hatva próbálja eloszlatni a gyerekekben, szülőkben és a pedagógusokban élő tévhitet, félelmet a gyerekkori diabétesszel kapcsolatban, és előcsalogatni a megismerésből fakadó toleranciát.

Ilyen félelmek bárkiben lehetnek, bevallom bennem is voltak. Ősszel úgy alakult, hogy Emma az új csoportjában egy cukorbeteg kislánnyal is elkezdett barátkozni. Nagy örömmel, mégis aggodalommal  a szívemben vártam a délutánt, amikor a kislány átjött hozzánk játszani. De nem sokáig kellett izgulnom. Az a pici lány olyan komolyan és önállóan mérte meg a cukrát, illetve annyira természetesen és felnőttesen kezelte a betegségét, hogy belém is hamar bátorságot öntött.

Szóval egy ilyen mesére úgy érzem, mindenkinek szüksége lehet. Még nekem is, aki megírom.

Előkészületben: A szívmadár Rofusz Kinga képeivel

Réges-régi álmom teljesült azzal, hogy lehetett egy közös könyvem Szegedi Katalinnal és Szulyovszky Saroltával (akikkel remélhetőleg még lesz is.:)), de még egy álmom hátra volt, amely most úgy néz ki, mégis valósággá válhat.

Azóta rajongok Rofusz Kinga képeiért, amióta megjelent  az Irijám és Jonibe c. könyve Schein Gáborral. Később úgy hozta a sors, hogy két könyvük is lett Máté Angival, akinek meg a szövegeit szeretem annyira, de annyira. Ezért hát a Kapitány és a Narancshal és Az emlékfoltozók is nagy-nagy kedvencemmé váltak.

De A világ összes kincse és a Samu-sorozat is közel áll a szívemhez. Érzékeny, finom kidolgozású, egyszerre derűs és melankolikus képei alapján Kingát messziről meg lehet különböztetni a többi illusztrátortól. Sokat agyalós, sokat lelkizős, sokat "szívezős" nőnek képzelném, aki a művészetben nem ismer kompromisszumokat, ezért a kezei közül mindig egy gyönyörű könyvtárgy kerül ki.

És most hála a Vivandra Kiadónak napvilágot láthat egy közös könyvünk, egy szerelmes meséket tartalmazó gyűjtemény. A kifejezetten lírai stílusban megfogalmazott történetek sokféle arcát mutatják meg a szerelemnek, amely lehet hűséges, lehet féltékeny, lehet fájdalomtól eltorzult, és még sorolhatnám, hiszen annyiféleképpen tudunk szeretni, ahányan vagyunk. A kötet címe A szívmadár lesz, és várhatóan Könyvhétre fog megjelenni.

Rébecca Dautremer-Alessandro Baricco: Soie

 Az előző posztban említett csodakönyvről szeretnék írni, mely a Tishina kiadónál jelent meg tavaly ősszel, és a sorozatnak várhatóan lesz folytatása.

A könyv története körülbelül öt évvel ezelőtt kezdődött, amikor a kiadó alapítói, Jonathan Bay és Antonine Ullmann ezt kérdezték: "Mi lenne, ha megkérnénk Rébecca Dautremert, hogy készítsen képeket a Selyemhez?" Megkérték. A mesekönyveiről híres Rébecca 2011 októberétől 2012 júliusáig dolgozott ezen a  felnőtt könyvön. Finom, meglepő, lírai, karakteres és minden apró részletre kiterjedő rajzait nem pár hónap alatt készíti, ez a fajta "lassúság" minden könyvére jellemző. Lehet, hogy kevesebb könyve jelenik meg egy évben, mint más illusztrátornak, azok viszont igazi műalkotások.

"A keveset, de szépet"-elv remekül illett a kiadó profiljához, akik szintén azt vallják, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ez a könyv nyomdászati megoldásain is jól látszik. A júliusban elkészült rajzok gondos feldolgozása után a könyvet szeptemberben nyomták ki  egy barcelonai nyomdában, ahol vélhetően a legjobban értettek az igen érzékeny Munken papírokhoz.

A könyvet ugyanis tervezője, Tai-Marc le Thanh (Rébecca férje, és sokszor szerzőtársa is) különleges papírokra álmodta meg. A belső 150 grammos Munken Pure, a külső Wibalin Naturel Pistacchio, míg a védőborító 140 grammos Splendorgel Avorióra lett nyomva, amely szinte hajtásnyomok nélkül lényegül át egy duplaoldalas plakáttá, ha kiterítjük.

És a tervező álmából úgy tűnik, gyönyörű valóság lett, mert a gondos szkennelés, betűválasztás, tipográfia, képkeretek és az álomszép papírok tökéletes együttest alkotnak. A könyv kapható "mezei" változatban is, mely már így is egy műremek, és megrendelhető artbook formában, sorszámozott, egyenként szignózott, díszdobozos alakban, mely a könyv kilencven rajzának összes vázlatát, és a hozzá kapcsolódó vizuális gondolatokat is egybegyűjti, és így betekintést enged abba, hogyan dolgozik ez a fantasztikus művésznő egy szöveggel.

Merthogy fantasztikus ez az illusztrátornő, akinek a Princesses oubliées ou inconnues - Nevenincs és sosemvolt hercegnők (az egyetlen magyarul elérhető könyve hála a Scolar kiadónak) hozta meg annak idején hazájában az elismertséget, és azóta is nagy sikerrel dolgozik nem csak művészi könyveken, de tankönyveken, filmeken, színházi darabokon és reklámfilmeken is.

Fotografikus kompozíciói, meseszerű környezetábrázolása, drámai fényei, a figurák groteszk testarányai, költői gesztusai, és a képek letűnt gyerekkort idéző, meleg színei és káprázatos részletességgel kidolgozott rajzai által olyan irigylésre méltóan izgalmas magánmitológiát teremtett Rébecca, mely csak igen keveseknek adatik meg. Remélem, ettől a különleges képességű illusztrátortól egyre több könyvet láthatunk majd itthon, mert a magyar felnőttek és gyerekek is megérdemlik, hogy a képeiben gyönyörködhessenek, majd tovább álmodhassák magukban azokat.