Nagy megtiszteltetésben és örömben volt részem: Lackfi János meghívott a Kapolcsra, a Kaláka Versudvarba egy közös versimprózásra vele és Radványi Balázzsal.
A meghívás két dolog miatt is nagyon kedves volt nekem: János indított el a pályán, és mutatott be a Kortársban akkor, amikor még nem is mertem magam költőnek nevezni.
Radványi Balázs és a Kaláka zenéje pedig a gyerekkoromat és kamaszkoromat jelenti: az ő dalaikon nőttem fel. Megható volt hát az ő vendégüknek lenni.
És most következzenek a képek erről a kellemes hangulatú délutánról, ahol a hagyományos beszélgetésen, felolvasáson kívül helyben is írtunk verseket. A közönségtől kapott öt szóból, illetve egy népdal ritmusára. Amíg mi alkottunk, Balázs énekelt.
Radványi Balázs szenvedélyesen a húrok közé csap.
Lackfi János soha nem fogy ki mosolyból és kedvességből.
Ilyen szép színpadon ücsörögtünk.
A Gréta garbója című kötet is előkerült.
Kényelmes hely a Versudvar: babzsákok mindenütt, hogy jobban bele lehessen heveredni egy-egy versbe. Hogy egy kicsit elterpeszkedhessen a lélek.
Költők mikrofonfák ágai között.
Nagyon kedves-lelkes, szépen kacagó közönségünk volt.
Van a szőlőkacs, és van az összekacs.
A Folyékony tekintetből olvasok fel. Talán az Anyabörtön című verset, mely előtt muszáj volt elmondanom, bármit is sugalljon a szöveg, fantasztikus terhességeim voltak.
Csodahangszerek várják az asztalon, hogy Balázs játsszon rajtuk.
Ismét a Folyékony tekintet.
Instant vers vad körmölése.
Mosolyogva hallgatjuk, Balázs mivé varázsolja a szövegeinket.
Öröm volt a program végén a Madárasszonyt dedikálni egy barátnői körnek, akik kézről-kézre adják tovább a regényt.
A fehérlő padtengerben Gryllus Dániellel, Becze Gáborral és Radványi Balázzsal.
Radványi Balázs kezében a Folyékony tekintettel.
Balázzsal katonásan, kirobbanó nevetősen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése