Nemsokára kész: Maja tizenkét babája

Elkészült a karácsonyi mesekönyvem borítója is: a képpel Szegedi Kata teljesen lenyűgözött. Sejtettem, hogy fantasztikus lesz vele együtt dolgozni, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire eltalálja az ízlésemet.

Maja egyszerre cserfes és angyali, és van valami lefegyverző a félmosolyában. Mintha mindenkinek a lelke mélyére látna. Nem csoda, hogy sikerült kibékítenie a nagymamája tizenkét dühös babáját.

A tizenkét babából jó párnak kilóg a lába a babakocsiból, amint láthatjátok. Hogy milyen babáknak is pontosan? Porcelánasszonyról írtam a múltkor. Most jöjjön egy másik.

Aki figyelmesen megnézi a képet, lát egy fekete kezet és lábat. Bizony, bizony, az egy négerbabáé. Mert Bantu-tu egyenesen Afrikából érkezett Maja nagymamához annak idején.

Afrikai harcoshoz illően egy szál, illetlen ágyékkötőben rohangál buzgón zörgetve karkötőit és lábkötőit. Lehengerlően őszinte és természetes. Vagy ledorongolóan, ha a dárdájával nagyon hadonászik. Porcelánasszonnyal ellentétben a lelki kínokat még csak hírből sem ismeri.

A legnagyobb harci tette az volt, amikor legyőzött egy hatalmas kölyökoroszlánt, aki az életére tört. Azon még nem morfondírozott, hogy mi lett volna, ha felnőtt oroszlán támadja meg. Nem gondolkodja túl a dolgokat. Mellette az ember úgy érzi, hogy minden olyan egyszerű és kiszámítható az életben, mint a napfelkelte a Szaharában.