A rosszcsontokról szóló mesék kitalálásakor azért egy kicsit gondban voltam. Nem tartoztam a nagyon mozgékony, tűzrőlpattant, cserfes kislányok közé. Inkább álmodoztam a padban. Intőt soha nem kaptam, rossz jegyem sem volt nagyon. Hát így hogyan írjak rossz gyerekekről? És akkor gondoltam, megkérdezem a férjem, hogy hogyan rosszalkodott gyerekkorában. Szerencsére igen sokat, és roppant kreatívan zsiványkodott annak idején. Végre tudtam dolgozni.
Így született meg egy verekedős mese is, aminek főszereplője egy városi galamb, aki elkerül a békegalambokhoz. A békegalambok persze azt sem tudják, mi az a pofon vagy rúgás. Bezzeg a városi galamb annál jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése