Mesék földrészekről

Az eddig utazós mesékként emlegetett történetek, melyek a hat kontinens különböző állatairól, növényeiről, népeiről szólnak, és amelyek éppúgy szólhatnak rólunk is, lassan a finisbe érnek.

Az NKA-alkotói ösztöndíj segítségével írt meséim közül már csak néhány hiányzik, és nemsokára összeáll egy igen sokszínű, számos kulturális érdekességeit felvonultató, alapvetően rövid meséket tartalmazó gyűjtemény.

Íme egy példa arra, milyen mesékkel készülök a könyvben:

A piaci macska és a jaguáristen

Élt Quito piacán egy sárga macska. Szőre ritkás volt, mint a vízi disznónak, orra csillogó szürke, mint a tapírnak, tekintete zavaros volt, mint a folyó vize, ha a piranák előtörnek rejtekhelyükről, és felkavarják az iszapot.

Nyomorult egy macska volt, annyi biztos.

A kofák által elhajított halfejeken és rothadó mangókon tengődött, és mindenki rosszul bánt vele.

Arról álmodozott, hogy egyszer majd szép lesz és erős, és úgy fogják tisztelni, mint a jaguáristent.

Egy szép napon a sárga macska a mimózabokor árnyékában heverészett, amikor az apró, sárga labdavirágok fekete pöttyökkel hintették tele a testét.

Meglátta ezt a macska a szemközti kakaóbolt kirakatában, és nagy büszkeség támadt benne.

A fekete pöttyeivel pont úgy festett, mint egy jaguár. A sárga macskának már csak semmiség volt hozzáképzelni, hogy ő lett a jaguáristen.

Elindult hát a dzsungelbe, hogy megmutassa az állatoknak és a növényeknek hirtelen kapott erejét.

És ahogy az erdőben lépdelt a növények között, csodák csodájára, a füvek elhajlottak, az indák oldalra kunkorodtak, az állatok pedig tiszteletteljesen félrehúzódtak előle.

A sárga macska most már biztos volt benne, hogy tényleg egy isten hatalmát kapta meg.

Nem sejthette, hogy mögötte az igazi jaguáristen lépdelt rettenetes fekete foltjaival, és szikrát hányó, fehér fogaival, és a dzsungel hódolata valójában neki szólt.

De az isten kedvelte a macskát, és hagyta, hogy egy ideig ő is jaguárnak érezhesse magát. Sőt jaguáristennek.