Szerencsés nő vagyok, mert mind a gyerekeim, mind a férjem megfelelő mennyiségű és minőségű érintésben részesít. Mondhatnám azt is, hogy sokat babusgatnak. Léna lányom, aki egy szenvedélyes skorpió, különösen professzionális ebben: az arcomat a két tenyere közé veszi, mélyen a szemembe néz, felméri, hol van szükségem érintésre, majd az adott helyeken ellát megfelelő mennyiségű puszival és simogatással. Ezekért a pillanatokért érdemes élni.
De sajnos nem minden ember kap ennyi simogató, kényeztető szeretetet. És ennek fájó hiányát szó szerint a bőrükön érzik.
A júliusi Marie Claire-ben arről írtam néhány gondolatot, hogy milyen is az érintetlenek élete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése