Itt Pilisszentkereszten, a hegyek között, ahol a nyarat töltjük, talán nem is olyan meglepő a felbukkanása, de azért mi mégis nagyon örültünk neki. A fenti képen egy hegyi billegető pózol, amit Balázsnak sikerült lencsevégre kapnia. Fekete-fehér rokonát a barázda billegetőt gyakran lehet látni, amint le-föl mozgatja hosszú farkát, szinte hozzáérintve a földhöz, mintha egy különös távírószerkezet lenne, amely a porba kopogtat rejtélyes üzeneteket.
A keresztcsőrűt viszont már sokkal izgalmasabb volt megfogni, mivel ebből a furcsa kinézetű madárból, viszonylag keveset szoktak gyűrűzni. A csőre annyira mókás, hogy akár cirkuszban is felléphetne vele, a sváb madarászok által használt becenevéről nem is beszélve: Krivánka. Ilyen névvel akár egy mesekönyvben is szerepelhetne (lehet, hogy egy tündéres könyvbe majd jól beleírom).
A csőre egyébként nem azért ilyen, mert a hím így akar bevágódni a nőstényeknél, hanem egyszerűen így praktikus neki. A speciális csőr teszi lehetővé számára, hogy a fenyőtobozokból kihalássza a mélyen lapuló magokat.
A két lány közül mondanom sem kell, hogy az enyhén természetmániás és erősen analitikus típusú Léna fogta kézbe, majd engedte el. Emma csak gyorsan megcsodálta, majd szaladt tovább, mert sürgős mozogni, biciklizni, csúszdázni vagy táncolni valója akadt valahol.
.JPG)
